Ramadan - a szent hónap

Nagy izgalommal készültem a mostani írásomra, hiszen az ünnep amiről írok nagyon fontos az itt élő, többségében muszlim vallású emberek számára. Sok ismerőssel, baráttal beszéltem, hogy ők hogyan ünnepelnek, illetve természetesen használtam korunk legnagyobb találmányát az internetet is.

Ahogy már korábban is megírtam Tony és én nagyon nyitottak vagyunk a helyi kultúrára, az emberek életének megismerésére, aminek természetesen szerves része az ünneplés is.

Karácsony előtt (akárcsak Európában) az összes bevásárlóközpont, kávéház, étterem és bolt tele volt feldíszített karácsonyfákkal, karácsonyi üzenetekkel, a város útjai gyönyörű fényárban úsztak. Szóval arra gondoltam, ha már itt ennyire kedvesen és figyelmesen köszöntöttek minket keresztényeket, akkor én is szeretném a magam módján viszonozni ezt a figyelmességet, legalább ennyivel, hogy utánanézek mit és hogyan ünnepelnek a Ramadan alatt és megosztom ezt az olvasóimmal :)

Ramadan - mit is jelent ez a szó?

A Ramadan az iszlám naptár 9. hónapját jelöli és egyben a legszentebb a tizenkét hónap közül. Maga a név az arab 'forróság/égetés' szavakból származik (ahogy a nap égeti a földet a Ramadan úgy űzi el a gonoszt).

Ebben az évben előreláthatóan július 20-án (egészen pontosan július 19-én csütörtökön napnyugta után! - mert hogy az már péntek :) ) kezdődik a Ramadan és augusztus 18-án ér véget. 

Azért írom, hogy "előreláthatóan", ugyanis az iszlám naptár ugye holdnaptár és az új hónap akkor kezdődik, amikor először megpillantják az égen az újholdat.

A következő nap itt mindig napnyugtával indul - nálunk ugye éjféltől.... Egyébként az ő naptári évük 11-12 nappal rövidebb is, mint a miénk. A Ramadan tehát minden évben máskor van, minden évben általában 11 nappal korábban, mint az előző évben. 

Érdekes, ugye? El tudjátok képzelni, hogy a mi Szentesténk nem kőbe vésve december 24-én lenne, hanem akár novemberben?!?   Mivel az újhold nem minden országban ugyanakkor látható az égbolton, ezért a muzlim országok között is (ugye csak max. 1 napos) eltérés van a tekintetben, hogy mikor is kezdődik a Ramadan.

A böjt alatt a muszlimok elsősorban az Allah-hoz való lelki közelséget keresik és a múlt bűneinek megbocsátásaiért vezekelnek.

Ilyenkor minden muzlim méginkább odafigyel az Iszlám valódi tanításainak a gyakorlására: erőszakmentesség, elzárkózás a haragtól, irígységtől, kapzsiságtól, a csúnya beszédtől, pletykálkodástól, háborúskodástól.

Nagyon remélem, hogy legalább erre a négy hétre az a sok szenvedő szíriai ember békét lel. 

A legfontosabb ilyenkor a türelem és önmegtartóztatás gyakorlása (fizikai sík), ami magába foglalja még a tilos dolgokra nézést is (érzékiség). Ezenkívül fontos az együttérzés a rászorulókkal (lelki, szellemi sík), a test és az elme megtisztítása, a bűn elleni tiltakozás és az istenükhöz való közelebb kerülés (szív és lélek szintjén).

Kik böjtölnek? A böjt kötelező minden felnőtt muzulmán számára, férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozva.

Megkérdeztem helyi ismerőseimet, barátaimat, hogy vajon van-e ez alól bárki számára felmentés, hiszen ugye vannak idősek, betegek, terhes nők, szoptató anyák, stb.

Nagyjából jól is tippeltem, ugyanis kismamák valóban nem kötelesek böjtölni, de nagyon érdekes például az, hogy orvosi igazolás kell még egy injekció beadására is, ugyanis az injekció folyadék és mint ilyen, megtörné a böjtöt a szigorú elvek szerint.

Ezenkívül menzesz alatt lévő nők számára sem kötelező a böjt, de például bárki aki megtöri a böjtöt betegség, vagy a fentiek miatt, később köteles a kiesett napokat bepótolni (persze nem muszáj egyszerre, egymás utáni napokon, bárhogyan, bármikor lehet, de be kell pótolni).

Pubertás kort nem elért gyerkőcöknek sem kell böjtölni, ugyanakkor előnyösnek tekintik a böjtre való felkészülést akár már 7-9 éves kortól. A másik csoport az utazók: ha valaki több, mint 6-8 órát utazik, akkor természetesen nem kell böjtölnie most (csak később bepótolnia).

Ugyanez a helyzet a katonákkal, őrökkel, vagy a sportolókkal is.

   

Rögtön eszembe is jutott, hogy mi van azzal a rengeteg muszlim sportoló férfival és nővel, akik a londoni olimpián fogják hazájukat képviselni?

Hiszen nekik tényleg ember feletti erővel kell küzdeniük azért, hogy jó eredményt érjenek el és nyilván ehhez a rendkívüli szellemi akarat mellett szükséges a jó fizikai erőnlét is, ami nemcsak kigyúrt izmokat jelent, hanem nyilván egészséges ételt, italt is. 

Aztán a kezembe akadt egy újság, amiben találtam egy írást egy katari atléta lányról, Noor al-Malki-ról, aki majd 100 méteren rajtol. A 17 éves lány életében először fog Olimpián indulni és azt nyilatkozta, hogy ahhoz, hogy ereje teljében legyen, valószínűleg majd megtöri a Ramadan böjtöt.

Elképzelhetetlennek tartanám, hogy mondjuk sprint futó vagyok (hát ez tényleg elképzelhetetlen :) és még vizet sem ihatok.

Egyébként vannak vallási szempontból nagyon szigorú országok is, ahol elvárják a sportolóktól, hogy böjtöljenek Olimpia alatt is és azt mondják, hogy az utazás csak kifogás lenne a böjt megtörésére, hiszen ahogy Londonba érkeznek, utána már nem kell utazniuk sehova...

Azért valljuk be, ez nagyon kemény. Ha valaki így is versenyt - vagy akár érmet - nyer, az tényleg hős!

Mindenesetre azt mondják Londonban a szervezők, hogy már felkészültek arra, hogy a böjtöt megtörők számára tradícionális ételeket (datolyát, stb.) tartalmazó egységcsomagokat készítsenek és persze a stratfordi olimpiai faluban lesz külön ima helyiség is minden vallást gyakorló sportoló számára, vallástól függetlenül.

Természetesen más vallású sportolókat is érint a dilemma, hogy vajon a vallásgyakorlás, vagy az elért sport eredmény a fontosabb. Például az angol hármasugró Jonathan Edwards 1991-ben a világbajnokságon azért nem indult, mert vasárnap is kellett volna versenyeznie. 2 évvel később már enyhített a saját szigorán és bronz érmes lett :)

A másik híres sportoló történetét nagyon sokan ismerhetitek a 'Tűzszekerek' című 4 Oscar díjas filmből, a zenéjét biztosan szeretitek is (Vangelis szerezte), szerintem mindenki hallotta már!

http://www.youtube.com/watch?v=xEF4zH6XHCk

A két főhős: Eric Liddell skót rövidtávfutó, valamint Harold Abrahams, akik 1924-ben, a párizsi olimpián versenyeztek. Eric Isten dicsőségéért fut, Harold – egy gazdag zsidó család fia – pedig azért, hogy győzelmeivel bebizonyítsa jogos helyét a cambridge-i társadalomban (egyébként én jártam Cambridge-ben, hú de szép!).

Eric, amikor megtudja, hogy az olimpián a 100 méteres síkfutás előfutama vasárnapra esik, megtagadja, hogy részt vegyen ezen, bár az olimpiai bizottság nagy nyomást gyakorol rá. Végül kompromisszum születik, amikor Eric lehetőséget kap, hogy a 400 méteres távon induljon. Harold és Eric is győz a versenyszámában 100, illetve 400 méteren, majd tovább folyik életük.....

 Na de kanyarodjunk vissza az ünnephez és ahhoz, hogy hogyan is telik.

Általában az éttermek, kávézók és arab tulajdonban lévő kis üzletek zárva tartanak este 7 óráig (illetve napnyugtáig), majd este kinyitnak és hajnali 1-2-ig várják a vendégeket. Úgyhogy aki meginna egy kávét, vagy fagyizna egyet a délután folyamán, hát most ezt ki kell hagynia egy hónapig!

Maga a böjt napkeltétől napnyugtáig tart (a nap nagyjából 7 órakor megy most le). Tehát pont a legnagyobb melegben nincs sem ivás, sem evés. A nap ilyenkor a Sohoor-ral (napfelkelte előtti reggelivel) indul, 3-4 óra között (mielőtt az első imára hívás hallható). Korai, igaz? :) 

Ahogy ismerőseim mesélték, ilyenkor általában joghurt, víz és rizs a reggeli. Aztán a korai reggeli után sokan visszafekszenek aludni, majd ugye következik a munka. Munkaidőt illetően annyi könnyítés van, hogy - legalábbis itt Omanban - 6 órára rövidül a nap. Hogy is tudnának szegények normálisan koncentrálni és dolgozni, ha hajnali 2-kor kelnek, ráadásul napközben a 43-48 fokban még egy pohár vizet sem ihatnak.

Állítólag ahogy az omani tévében a bemondó férfi abbahagyja a Korán olvasását és imára hívja az embereket, végre utána ehet mindenki, egészen az esti imáig. Ilyenkor általában asztalra kerül a szamósza (indiaiak is előszeretettel készítik, amolyan leveles tésztából készült, általában zöldséggel töltött batyuk), rengeteg sütemény, datolya, gyümölcs, üdítők, víz és mégtöbb féle üdítő. 

 A muszlimok egyébként naponta 5x imádkoznak, de Ramadan alatt van mégegy ima. 

Nem tudom meséltem-e már, hogy Omanban található a világ állítólag legszebb mecsete, a Szultánról elnevezett Sultan Qaboos Grande Mosque, azaz Nagy Mecset, ami egyébként több, mint hat évig épült. A szubjektivitást félretéve két majdnem 'leg'-gel is dicsekedhet az imahely, ugyanis itt található a világ 2. legnagyobb, 1,6 millió csomót tartalmazó szőnyege, amelyet iráni szakemberek szőttek, bent a templomban, ugyanis hatalmas a mérete (70x60 méter), súlya pedig 21 tonna!!!

A másik leg pedig a mecsetben található 24 karátos arannyal bevont csillár, amely valóban a világon a legnagyobb. 14 méter magas, 8,5 tonna (!), átmérője nyolc méter és összesen hatszázezer Swarovski kristály díszíti, 1.114 halogén izzóval megvilágítva! Gondoljátok csak el a villanyszámlát :) Na de a viccet félretéve, gondolom mindenki érti, hogy miért is készült 4 évig a csillár.

Ramadan alatt mégtöbb nő megy el a helyi mecsetbe, de természetesen ők külön imádkoznak. Aztán utána mindenki megy a családhoz, barátokhoz, néhányan elmennek focizni a partra, sokan pedig csak beszélgetnek és vizipipát szívnak (Shisha).

Apropó Shisha. Picit utánaolvastam, hogy vajon igazak -e a rémhírek, hogy a Shisha kártékonyabb, mint a cigaretta. Igen, igazak! A Shishát ráadásul hosszú órákon át folyamatosan szívják, itt a környéken (Dubai, Kuwait, Oman, vagy bármelyik közel-keleti ország), de még Indiában is tele vannak az éttermi teraszok Shisházó emberekkel, sőt, az egyik cikk szerint (amit nemrég olvastam Indiáról) 5 éves gyerekek is szívják a vizipipát, mert azt hiszik (nagyon tévesen), hogy a víz megszűri a mérget. Hát nem szűri meg és állítólag kb. 200x annyi méreganyag kerül a szervezetükbe az órákon át tartó füstölés miatt, mint aki cigizik. Elképesztő, hogy iskolás gyerekek szívják!!! Egyébként nagyon vonzó lehet a pipából áradó, sokszor gyümölcs illatú füst, emlékszem Dubaiban valahányszor sétálni mentünk este, mindenhol eper illatban úsztak a teraszok, de tényleg ne feletse el senki, hogy ez nagyon-nagyon káros.

Na de kanyarodjunk vissza az ünnepléshez.

Itt egy gyönyörű tál bahlava sütemény, csak Nektek :) Nekem az a kedvencem ott középtájon, amelyikben nagy darab mandula darabkák vannak, a szögletes...hát az mennyei. Hajtogatott tészta (leveles tészta) mézzel, rózsavízzel és sok diófélével. 

Ilyenkor egyébként akárcsak nálunk, tényleg a családé a főszerep. 

Társasjáték, közös étkezés, közös ima, tényleg nagyon hasonló, mint a mi Karácsonyunk, vagy Húsvétunk, amikor mindenki végiglátogatja az összes rokont és végre rég nem látott unokatesók is hatalmas kártyacsatákat vívhatnak (emlékszem Timi a nővérem és én is mindig ilyenkor kártyáztunk a legtöbbet unokatesóinkkal Sanyival és Attival, persze folyamatosan tömve magunkat kókusz kockával és az elmaradhatatlan zserbóval.

Apropó zserbó: kiskorom óta mondom Anyukámnak, hogy végre tanuljon már meg egyszer olyan zserbót sütni, aminek csak közepe és teteje van (értsd: lekváros-diós töltelék és mennyei csokimáz). Képtelen rá :) :) Hiába tanítom....hiába tanítom :) 

Ha már gyűlik a nyál a szátokban, ne csüggedjetek, az írásom végén közzéteszek egy fantasztikus weboldalt (angol nyelvű ugyan, de minden családban van egy angolul beszélő gyerek, vagy unoka aki segíteni fog majd a fordításban), ott mindenki talál a kedvére (fogára) valót.

Állítólag (omani ismerőseim mesélik), hogy ilyenkor tényleg degeszre eszik magukat az emberek (ugye ismerős, nálunk is hasonlóan telik a karácsony.... :) aztán jön egy kis pihenés.

Az utolsó esti ima (este 8.15 után), majd jön a főétkezés, az Iftar este 11 körül! Persze akkor kezdődik és hát kora hajnalig tart.....(ugye napfelkelte után nincs sem evés, sem ivás). Ugyanazok az ételek kerülnek az asztalra ilyenkor, mint máskor ebédre. Éjszaka kerül bepótolásra mindaz, amit napközben nem ehetnek meg :) 

De nem szeretném az egy hónapig tartó böjtöt vicc tárgyává tenni, próbáljon meg bárki is víz nélkül kibírni 40 fokban akárcsak 1 napot is (biztos néhányan már átéltétek, milyen amikor mondjuk műtétre várunk és tutira nem kerülünk rá délnél előbb, de már reggel 7-re odarángatnak minket úgy, hogy már előző este sem ehettünk és ihattunk.....Borzasztó, az ember kínjában a fogmosópohárban lévő vizet is meginná, bármit…)

És akkor jöjjön a kedvenc képem:

Ramadan előtt a nők, de még a kislányok is új ruhát kapnak!!!! :) Pörgős szoknya és kopogós piros cipő? :)  Nem. Itt új Abayya az új ruhanemű, illetve elmaradhatatlan a henna festés is.  

Eszter barátnőm régóta használja a hennát, ami gyönyörű vöröses-barna színt ad a hajának, de a hennát előszeretettel használják kézfej és tenyér díszítésre is, hinduk és muzulmánok egyaránt. 

Nagyon sok omani lány kezén látok gyönyörű henna mintákat, még sokan hétköznap is viselik.

Ugyanakkor sajnos 1 hét után lekopik az egész és ilyenkor nagyon csúnya, hiszen nem lehet eltűntetni, mint mondjuk egy lepattogzott körömlakkot. 

 Az arab nők árnyalt szemsminkje tényleg csodaszép, de ilyenkor a Ramadan alatt (amikor is az önmegtartóztatásé a főszerep) nem nézik jó szemmel, ha valaki túlságosan kihívó sminket visel, sőt ilyenkor még az erős parfüm sem engedélyezett. Egyébként Omanban, illetve a Közel-Keleten mind a férfiak mind a nők irigylésre méltó testápolási kultúrával rendelkeznek. Nagyon gazdag parfümolaj (oud) kultúrájuk van, minden bevásárlóközpontban rengeteg kis üzlet árul parfümolajat, némelyik üveg olyan csodálatosan néz ki, hogy az önmagában egy dekoráció lehetne. 

 Nagyon szeretem az arab éjszaka illatát. Amikor Tonyval sétálni megyünk (leszámítva, hogy a negyvensok fokos levegő szó szerint égeti a szemünket és nem, éjszakára nem hűl le, sőt, még forróbb, fülledtebb minden), szóval ilyenkor ezek a nagyon finom parfümolaj illatok keverednek a párás forró éjszakában intenzíven illatozó virágzó fák illatával és valami fantasztikusan sejtelmes egyveleget alkotnak!

A Ramadan vége az idén kb. augusztus 18-ra esik majd, ekkor következik az új hónap a Shawwal, amikor is a muzulmánok az Id al-Fitr-t, azaz a böjt végét ünneplik.

Az ünnepek alatt nagyon sokan jótékonykodnak, a fenti kép néhány éve készült az Arab Emirátusokban, amikor közel 1,6 millió adag ételt osztottak ki 97 helyszínen egy alapítvány jóvoltából.

 Itt Omanban a családok többsége reggelire laban-t (ivójoghurt, nagyon-nagyon szeretem!!!), vagy kardamonnal/pisztáciával ízesített joghurtot, vagy pohár tejet és omani kenyeret fogyaszt (tejbe 'tunkolva' :) A kenyér leginkább az indiai chapati-ra, vagy pita kenyérre hasonlít.
Ebédre általában rizs, hús, vagy hal kerül az asztalra és sok-sok gyümölcs (például dinnye). Vacsorára pedig általában egy két fogásos főétel.

Ezen a képen az egyik kedvenc előételem található, Tabouleh, azaz apróra vágott petrezselyem, paradicsom és kuszkusz, ami nem más, mint törött búzaszem (rizsnél kisebb méretű, nagyjából akkora, mint a köles). Nálunk inkább csak nagyobb üzletekben árulnak kuszkuszt, úgyhogy nyugodtan bárki helyettesítheti kölessel, a köles még egészségesebb is, ugyanis a kuszkuszban rengeteg kalória van, kifejezetten hízlaló étel.

Akárcsak az ázsiai konyha, az omani is elég sok fűszert, hagymát, fokhagymát használ, de az ételek mégsem olyan csípősek és szerencsére (pláne ha az ember eszik egy kis petrezselymes Tabouleh-et) utána nem árad senkiből a borzasztó fokhagyma szag (mint mondjuk egy kínai ebéd után).

Persze akárcsak nálunk, itt is ezerféleképpen készítenek egy-egy hagyományos ételt (gondoljunk csak a mi halászlénkre, amit mondjuk Szegeden, vagy Szekszárdon teljesen másként készítenek, ez utóbbi helyen gyufa tésztát tesznek bele és nyers vöröshagymával fogyasztják, én vagyok rá az élő példa, hogy ez fantasztikusan finom!!!!).

De régiótól függetlenül az ember bárhova megy vendégségbe, mindig megkínálják datolyával, illetve arab kávéval (kahwa-val). Csodálatosan szép kávés szetteket árulnak az üzletekben, a kávé kiöntő hagyományosan ilyen formájú, a kávéscsészék pedig picik, aranyosak, gazdagon díszítettek (akárcsak a 70-es években nálunk, amikor mindenki feketén itta a kávét, emlékszem a szüleim is mesélték, hogy kizárólag az eszpresszo volt a divat, akkoriban nem volt capuccino, pláne nem latte, vagy Toncsi nagy kedvence a mocha :)

Nagyon finom gyümölcsös zamatú az arab kávé és csak feketén érdemes inni, hogy igazán élvezni lehessen. Ne kérdezzétek a pörkölési módot, hogy bécsi, francia vagy olasz-e, fogalmam nincs mit adnak, mindenesetre frissen pörkölt, általában kardamom fűszerrel, finom és nagyon erős :) 

 A fenti képen a kedvenc előételem a Moutabal látható, ami a mi padlizsánkrémünkhöz hasonló, de joghurttal készül, illetve néha még gránátalma szemeket is kevernek hozzá, a tetejét pedig petrezselyem-zölddel, illetve olívaolajjal és csípős paprikával gazdagítják. Van itt Muscatban egy étterem lánc, az Automatic, szerencsére a házunkban is van egy a földszinten. Néha amikor hétvégén lusta vagyok reggelit csinálni, leugrom egy adag Moutabal-ért és ezt az amúgy is jó olajos (hiszen a padlizsán tele van olajjal) finomságot a szintén nagyon kalóriagazdag pita kenyérre teszem és ezt reggelizem. Szerencsére Tony utálja, így az enyém az egész :)

Írásom végén pedig ahogy ígértem, íme az arab recepteket tömörítő honlap. 

http://arabic-food.blogspot.com/2011/07/ramadan-food-delicious-ramadan-food.html

Remélem mindenki kellően megéhezett, úgyhogy jó válogatást és főzicskézést kívánok mindenkinek!

Nekünk szerencsénk van, ugyanis jövő pénteken nagy nap lesz (első házassági évfordulónk), úgyhogy az étteremben biztosan kipróbálhatjuk az összes, csak ilyenkor, a Ramadan ideje alatt az asztalokra kerülő ételt - már nagyon-nagyon várjuk!

Egyébként ma beszereztem magamnak egy pille könnyű hófehér sálat, amit majd fejkendőként fogok használni, ugyanis a helyiek nagyon díjazzák, ha ilyenkor mi európai nők is eltakarjuk a hajunkat, legalább ha bevásárlóközpontokba, vagy éttermekbe megyünk. Hát rajtam nem múlik :)  Fényképet majd utólag felteszek erre a bejegyzésemre, hogy hogy is nézek ki kendővel :)

Most búcsúzunk, hamarosan jelentkezünk innen Omanból!

Szeretettel:
Noémi és Tony

SZÜLETÉSNAPODRA....

Egy kis faluban megszülettél, hatalmas szeretetben, igazi nagy családban felnőttél, aztán iskolába jártál, kezdett kitágulni a világ, majd a szülői háztól nagyon messzire külföldre kerülve megismerkedtél Apával. Néhány év múlva összeházasodtatok és szépen lassan megérkeztünk mi is: Timike és Noémi - az Arany ember című regény két főhőséről elnevezve.

Nemcsak feleség, barátnő és kolléganő lettél, hanem a legcsodálatosabb Édesanya is, akinek mindig a családja volt a legfontosabb a világon. 

Hosszú évtizedekig dolgoztál ugyanabban az iskolában, ahol mi is tanultunk. Emlékszem mennyire klassz volt mindig, hogy bármikor bemehettünk az irodádba és mindig volt a fiókodban egy finom kakaós csiga, vagy perec, vagy ha mást nem is, de egy puszit és egy ölelést mindig kaptunk Tőled. Az égvilágon mindent megengedtél nekünk :) és sokszor a jó szívedet ki is használtuk (emlékezz csak vissza hányszor csináltattam Veled kakaós tejbegrízt, amit végül soha nem ettem meg, vagy próbáltunk hazavinni a 6. emeletre kiskutyát..... a papagájt végül sikerült is :) Sok száz diák került ki úgy az iskolából, hogy ismerték a nevedet és tudták, hogy mindig odamehetnek Hozzád, akármilyen problémájuk van, mert Te mindig szívesen segítettél.

Te voltál a hangosbemondó hangja és Te voltál az, aki több ezer kisiskolás beiratását intézted a tanár kollégák ügyes-bajos dolgaival együtt - mindig szívvel-lélekkel, mosolyogva, ahogyan csak Te tudtad és senki más. 

Teltek az évek, nyugdíjba mentél és közben megszülettek a kisunokáid, akik mára már nagyfiúkká váltak. Először Marcika, aztán Kristi, akiket születésük első pillanata óta olyan különleges, odaadó, önzetlen szeretettel veszel körül, amelyet nekünk is adtál és adsz minden nap. Képes vagy fáradtan egész napos utazás után késő délután nekiállni egy finom süteménynek, vagy a kedvenc pizzájuknak, nem számít mennyi idő elkészíteni, Te csak egy dolgot tartasz fontosnak: hogy örömet és szeretetet adj nekik. Te vagy az, aki akkor is kedvesen, megértően fordulsz hozzájuk, amikor rosszalkodnak és az összes felnőtt jogosan megharagszik rájuk, de Te azonnal megbocsátasz, akárcsak nekünk amikor mi voltunk gyerekek, hiszen úgy érzed 'ez a dolgod' - hiszen Te vagy a Nagymamájuk.

Az élet nehézségeiből Neked is kijutott, de mindig is képes voltál és vagy erős és mosolygós maradni, soha nem hátrálsz meg semmitől, hiszen csodálatos vagy, olyan különleges, amilyen senki más a világon! 

Teszed a dolgodat nap mint nap, Feleségként, Anyaként, Nagymamaként és bár telnek az évek, megjelent már néhány szemtelen ránc, már csak ünnepi alkalmakra teszed fel a rúzst, a magas sarkút lecserélted kényelmes cipőkre, de hajtupír nélkül ugyanúgy nem mész ki az utcára és ugyanolyan csillogó szemű, mosolygós, cserfes szöszi maradtál, mint kislány korodban és még mindig elvarázsolod az embereket és amikor megtudják, hogy hány éves vagy, mindenki hitetlenül ámul és mondja, hogy legalább 10-15 évet letagadhatnál. Igazuk is van! Mert gyönyörű vagy! Számunkra a legszebb, a legdrágább!

A világ összes kincsét Neked adhatnánk szülinapodra, hiszen mindet megérdemelnéd, minden szépséget és boldogságot. Ehelyett Te adtál és adsz a világodnak - nekünk a családodnak - szépséget, boldogságot, harmóniát azzal, hogy itt vagy nekünk és szeretsz minket.

Férjed, lányaid, vejeid és unokáid nevében ezúton kívánunk Neked nagyon boldog szülinapot és egészséget és azt, hogy minden nap legyen okod nagyon sokat nevetni és örülni!

BOLDOG SZÜLINAPOT!

Nagyon-nagyon szeretünk Téged!

Isti, Timi, Marci, Hugi, Tony, Marcika és Kristi (meg a tekibabák)

E

Kultúrális szomjoltó

Előre is mindenkitől elnézést kérek, hogy hosszú lesz ez a bejegyzés, de igyekszem mindenkit kárpótolni azzal, hogy - reményeim szerint - érdekes és színes összefoglalót nyújthatok át Nektek a helyi kultúráról.

Irigykedve olvastam a napokban a neten a Budapesten minden évben megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakájáról az összefoglalót és rájöttem, hogy mennyire szomjazom már egy kis kultúrára.

Mi azon európaiak közé tartozunk, akik - bárhova is sodor bennünket az élet - azonnal szeretünk 'elvegyülni' a helyiek között, megismerni a kultúrájukat, nyelvüket, szokásaikat, ételeiket, hétköznapi életüket. Ugyanígy tettünk anno itt Omanban is, ennek eredményeképpen nagyon hamar fantasztikus barátokra tettünk szert, vallási és egyéb differenciáktól függetlenül.

Mindig is terveztük, hogy ellátogatunk az egyik leghíresebb helyi múzeumba és mivel 40 fok feletti kinti hőmérsékletben az ember eléggé limitált a hétvégi programokat illetően (tengerparti séta, foci nézés a hotel sportbárjában, mozi, konditerem, bevásárlóközpontokban kóborlás a már unalomig ismert üzletekben, jobbra-balra dőlés tévénézés közben, internetezés, családdal Skype-olás stb.) ezért úgy döntöttem: ITT AZ IDŐ! :)

Mielőtt elindultunk természetesen odatelefonáltam a múzeumba, hogy megkérdezzem, ők is zárva tartanak -e 1 és 4 között mint általában sok intézmény, de kiderült, hogy nem. A jegy pedig nevetségesen olcsó, 2 Rial személyenként, ami 1000 forint. Természetesen ennek nagyon egyszerű magyarázata van: a múzeum tulajdonosa Oman egyik leggazdagabb családja, akiknek a belépőjegyből származó bevétel nem szükségszerű a múzeum költségeinek fenntartására.

Egyébként szégyenlem magam, hogy folyamatosan fényképeztem titokban (mert hogy egyébként természetesen tilos), de az lebegett a lelki szemeim előtt, hogy megoszthassam ezt a sok szépséget Veletek, akik közül szerintem csak nagyon kevesen jártatok Omanban.

Na meg gondoltam  ha esetleg lesittelnek, majd összedobjátok értem az óvadékot :)

A múzeum egyébként a Szultánról elnevezett kikötőben található és útközben fedeztük fel ezt a gigantikus méretű, angol és omani zászlóval ellátott csatahajót, rajta több helikopterrel és Harrier jet-tel (a világ egyetlen repülője, ami rögtön helyből képes felszállni - na ezt Tonytól tudom, nem magamtól :), csak sejtem, hogy a csatahajó itt létének oka a szíriai konfliktus lehet.... mindenesetre nem túl bizalomgerjesztő.

Ez itt a múzeum egyik bejárata. Omanban számos ház és építmény büszkélkedhet igazán csodálatos ajtókkal, vagy kapukkal, ezek önmagában megérnének egy könyvet....

Sokszor ezek az ajtók engem egy gigantikus mesekönyv borítójára emlékeztetnek és amikor belépek mindig csodát várok, akár egy kisgyerek amikor fellapoz egy régesrégi mesekönyvet.

A múzeumban megtudtam, hogy Oman (és főleg Muscat) az 1800-as évek végén az Arab-térség fegyverkereskedelmi központja volt. Főleg az akkori Perzsiába és Afganisztánba szállítottak fegyvereket.

Ez pedig itt egy tipikus omani férfi népviselet: Musar-azaz a helyi turbán és Dishdasha - a köpeny. 

A turbánt többféleképpen hordják, a kendő csavarási formája utal arra, hogy az illető honnan származik. 

A tőr pedig szintén a tradícionális omani viselet része, például a Szultán soha nem tűnik fel hivatalosan tőr nélkül.

Gyönyörűek ezek a tőr tokok és látjátok, nemcsak rózsaszín nyúl létezik, hanem rózsaszínű tőrhüvely is :)

Az alábbi kép az omani nők tradícionális viseletét mutatja be, csodálatosan színes. 

Engem picit Frida Kahlo-ra emlékeztetnek a színek és az arcformák....illetve beugrik Pedro Almodóvar is - senki ne kövezzen meg a hasonlatért! Figyeljétek meg a fejmaszkokat, amik nagyon hagyományosak, akárcsak a hatalmas fülkarikák. Némelyik olyan ijesztő méretű volt, el sem tudom képzelni, hogy milyen súly lehetett ezt viselni, hiába készült ezüstből, akkor is biztosan nagyon nehéz lehetett. Kár, hogy manapság már nem látni ilyen csodaszép színes ruhákat a helyi nőkön, legalábbis itt Muscatban a fővárosban nem. Itt főleg tiszta fekete színű abaya-t hordanak a nők, esetleg minimális színes díszítéssel az ujjrész alján és a galléron.

Tudjátok mi ez? Biztosan mindenkinek van emléke diákkorában a tanárok tipikus világosbarna bőr tolltartójáról, ami belül már zsíros volt a sok használattól (én még mindig hallom a nyikorgó hangot ahogy az ember felnyitotta a tetejét....) és amiben mindig volt egy négyszínű toll, meg egy piros és kék Signetta, tudjátok a fehér csíkos fajta.... :) Timinek nővéremnek is volt ilyen, remélem csak VOLT!!!!

Ezúton is könyörgök minden tanárnak, hogy szabaduljon meg ettől a típusú bőr tolltartótól és vegyen helyette egy színeset, mert itt az ideje a váltásnak :)

Gondolom egy ilyen csodálatos ezüst darabbal mindenki szívesen kiegyezne, nem? :)

Ez pedig a tollforgató klaviatúra ütögető :) 

Egyébként belegondoltatok, hogy vajon 100-200 év múlva hogy fog kinézni a kezünk? Mert az tuti, hogy már nem fogjuk a jobb (vagy bal) kezünk mutató és középső ujjához szorítani a tollat, úgyhogy szerintem az evolúció során ez a testrészünk biztosan el fog csökevényesedni... :)

Ez a festmény a múzeum modernkori (jelenkori) művészeinek alkotásait bemutató részéből származik.

Nem tudom ki hogy van vele, de én nem szeretem a nonfiguratív, nagyon elvont festményeket. Nem szeretem amikor egy műalkotást lehetetlen megfejteni, nem tud lázba hozni, amikor meglátok egy hatalmas foltot és csak nevetni tudok, amikor kiderül, hogy a 'műalkotás' több millió dollárt ér és hú és há.

Szeretem viszont, amikor egy kép, vagy egy kiállítási tárgy 'beszél hozzám, megszólít, magához vonz'. Ez a festmény is ilyen. Van benne lélek, van benne élet. Szégyen, de nem jegyeztem le a festő nevét, pedig megérdemelné, hogy csupa piros nagybetűvel idetegyem, mint NEMECSEK ERNŐ-ét a srácok a könyv végén.

Ez az alábbi festmény pedig azért tetszik különösen, mert valami nagyon fura módon kétféle - egymásnak totálisan ellentmondó - kellemes emléket is megidézett bennem: 

Az egyik egy gyerekkori nagy kedvenc rajzfilmem, ami tulajdonképpen felnőtteknek szól: Az Idő Urai. 

Ott arctalan emberek voltak, itt ugyan vannak arcok, de nem részletesen kidolgozva. 

A másik dolog ami beugrott az a francia impresszionisták, akiket egyszerűen imádok. 

Timinek nővéremnek van több olyan csodálatos festménye otthon, ami nőket ábrázol. A lakásukban nincs riasztó, 'kemény nyugati valutáért' bárkinek megadom a címüket :) :) 

Ez az óváros látképe a múzeumi ablakból. Old Muttrah - hát nem csodaszép?

A múzeum kertjében van egy gyönyörű makett falu, apró emberekkel, állatokkal, épületekkel. Annyira klassz volt, gondoltam is az én két gyönyörű okos unokaöcsémre, hogy mekkorát tudnának itt játszani!

Ugye milyen valóságosnak tűnik?

Omanra nagyon jellemzőek ezek az erődök és őrtornyok. Itt Muscatban is rengeteg van és a legtöbb lélegzet-elállítóan szép helyen van, körbe-körbe csak a hatalmas kékség és magas sziklák....

Nézzétek ezt a mestermunkát:

Ez pedig egy 16. századi térkép, amit azért fotóztam le, mert rajta van Apukám szülővárosa Debrecen is :)

A végére pedig néhány nagyon régi fotó és fa festmény Muscat és Oman történelméről...

Ez pedig egy nagyon régi fotó a régi idők közlekedési eszközével :)

Hát ezt szántam mostanra, nem többet. Gondoltam úgyis mindenki nyaralásos hangulatban van és ilyenkor senkinek nincs ideje bő lére eresztett dolgokat olvasni. 

Mindenkinek nagyon szép élményekkel teli nyarat kívánok és remélem hogy nemsokára sokatokkal találkozunk!

Viszlát! :)
Noémi, Tony

Kavalkád

Oman rendkívül színes és változatos ország minden tekintetben, köszönhetően a sokféle nemzetnek aki itt él. 

A túlnyomó expat többséget egyértelműen az indiai emberek teszik ki, akik - mint már korábban írtam - a patikustól az orvosig, az eladótól és a nővértől a takarítóig, könyvelőig szinte minden olyan pozícióban megtalálhatók, amelyeket omaniak mondjuk ki, nem akarnak, vagy nem tudnak betölteni.

Ennek eredményeképpen vannak itt Muscatban városrészek, mint például Ruwi, ahol szinte kizárólag indiaiak élnek.

Szó szerint egymást követik az ugyanolyan típusú üzletek: használt bútor, indiai étterem, sportruházat, szári bolt (indiai ruhák) és persze arany ékszerboltok és méteráru üzletek, amelyek a selyem helyett főleg műszálas, nagyon-nagyon színes anyagokat kínálnak, olcsón.

Egyik kedvenc hipermarketünk a Lulu is itt van, ide járunk minden héten 'nagybevásárlást' csinálni, ez a muscati 'Tesco' :)

Ma reggel 8-kor éppen tologattam a bevásárlókosarat, amikor gondoltam, hogy csinálok néhány fotót és megosztom mindenkivel, hiszen nagyon sokat elárulnak a képek az itt élő indiai emberekről, ízlésükről.

Magáért beszél ez a kép, így néz ki a Lulu cukros standja, ami talán a legnagyobb az egész hipermarketben, nyilván azért, mert sajnos túl népszerű.

Mondom ezt azért, mert rengeteg elhízott gyereket látunk, arról nem is teszek említést, hogy a szülők sajnos nagy része kövér, már fiatalon is. Nagyon szomorú ez, de nem csodálkozom egyáltalán, láttam, hogy sajnos nagyon sokan mit és milyen mennyiségben pakolnak a kosarakba, vagy az éttermekben a tányérokra.

Egyébként elég sok magfélét is árulnak, pisztáciától kezdve kesudióig, a hagyományos dióig, ami nyilván nekünk nem nagy szám :) De mondjuk a pörkölt chili paprikás kesudiónak nehéz ellenállni :)

Kezeket fel, ki az, aki szereti a különleges fűszer illatokat? Sajnos az aromát nem adhatom most át, de a látványt igen. Közel hajoltam a fűszeres vödrök fölé és a kezemmel próbáltam az illatot a nózim felé terelni, működött, nagyon-nagyon klassz volt. Eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha tudnék jól főzni.....(de sajnos nem vagyok hajlandó egy étel elkészítésére 10 percnél többet szánni, mindenki megkövezhet ezért, de nem és nem. Persze ha gyerekem lesz, nem, nem fog éhen halni, már ha bárki ezt gondolná :)

Amin mosolyogtam magamban az az volt, hogy az édes pirospaprika az egyik legdrágább fűszer :) kilója 5,29 rial, azaz kb. 2650 forint. Fogalmam nincs, hogy otthon mennyibe kerül, meg arról sem, hogy ez vajon mennyire eredeti. 

Apropó eredeti.

Apukámat követve nem vagyok hajlandó kínai termékeket venni, egyáltalán, nincs kivétel, semmit.

Elképesztő, hogy mi mindent nem hamisítanak. Nem tudom olvastátok -e nemrég a hírekben, hogy az amerikai hadügyminisztérium nemrég vizsgálatot rendelt el, mert kiderült, hogy 1 millió hamis, főleg kínai eredetű alkatrész van a vadászgépeikben, illetve a légvédelmi rendszerükhöz tartozó katonai gépekben. 

Döbbenetes. Hamisítják a fokhagymát, a Kínában gyártott Lipton teáról kiderült, hogy tele van méreggel (Európában már be is tiltották, remélem otthon is mindenki megnézi, hogy nem Kínában készült-e a Lipton tea, amit a kosarába tesz gyanútlanul!!), de nem eszem sem kínai almát, sem fokhagymát, semmit sem, bármennyire is hatalmas és nagyon kerek és fényes és hú és há. 

A ház ahol lakunk, egy belvárosi butiksor tetején van, ahol működik most már két kínai butik is, amelyekben hamis Gucci, meg Dior és egyéb luxus márkajelzéssel ellátott táskát, műanyag szagú cipőt és ékszereket árulnak.

Megtudtam egy helyi ismerősömtől, hogy ezeket az árukat Dubaiban kobozzák el és sajnos ezeket az elkobzott árukat értékesítik. 

De hát van ennél szomorúbb dolog is, biztosan sokan olvastátok, hogy mi történik a Cora és Tesco és egyéb hipermarketek előtt található 'Vöröskereszt'-es ruhakonténerekbe általunk bedobott jó minőségű ruhákkal....nem nehéz kitalálni, turkálókba megy, vagy cégek eladják géprongynak. Szívszorító!

Tegnapelőtt beszélgettem egy indiai ismerősömmel és kérdeztem tőle, hogy az úgynevezett 'arranged marriage', azaz a családok által elrendezett házasságok aránya vajon mekkora az indiai társadalomban. Nem mertem tőle megkérdezni, hogy az ő házassága vajon melyik kategóriába esik.

A válasz 70-30% volt, 70 az elrendezett javára. Döbbenetes, nem?

Hallottam már róla, hogy ez hogy megy, néhány műsort is láttam már erről, de valahogy olyan szomorú belegondolni, hogy a lányok 70%-ának nem adatik meg az, hogy előtte megismerjék a jövendőbeli férjüket, hogy vajon tényleg minden tekintetben, vagy legalább valamennyire összeillenek-e.

A két család horoszkópok egybevetésével kezdi, majd következik a társadalmi rang, anyagi javak, végzettség vizsgálata és lányoknál jön a 'múlt' vizsgálata, azaz, hogy volt-e már előző kapcsolatuk, vagy még szűzek-e. 

Bibi mesélte, hogy nagyon sok helyen a lányok még mind a mai napig a család nőtagjától (nagymama például) kapnak egy ruhadarabot, amit a nászéjszaka után be kell mutatni, hogy valóban szűzen ment-e férjhez a lány és ha nem (bár nem tudom ezt hogy bizonyítják, hogy kié a 'minta', nyilván nem fizetnek drága DNS laborokat kis falukban....), akkor bizony a házasság semmis. 

Azt is megtudtam, hogy a válás az ilyen házasságokból szinte lehetetlen, ugyanis ha kiderülne, hogy valamelyik fél esetleg félre téved, a család közbeavatkozik és megakadályozza. Nem tudom ez vajon mit takar, el tudom képzelni, hogy esetleg a kiszemelt 'harmadik'-hoz ellátogat néhány nehézfiú?!....

Egyébként fura, hogy mindig azzal példálóznak mindenféle műsorokban, hogy az ilyen házasságok sokkal tartósabbak és hogy a válási statisztikák milyen alacsonyak. Hát már értem, hogy miért.

Bár ha megkérdeznék az ilyen házasságban élő nőket, hogy vajon boldogok-e, kíváncsi lennék, hogy mit mondanának. Mert bár teljesen más ott egy nő szerepe, azért nekik is vannak vágyaik romantikára, szerelemre, boldogságra. Nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen számomra ismeretlen ez a társadalom, de azért lehet, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt mondom, hogy ez azért alapvető döntési szabadság kellene, hogy legyen, amikor egy nő arról dönt, hogy kivel szeretné és tudja leélni az egész életét. 

Láttam fotókat is indiai esküvőkről és egyéb vallási ünnepekről, csodálatosan színesek, elképesztő, hogy milyen ékszerek vannak a menyasszonyon és mind színarany. Ráadásul Indiában csak a 24 karátos arany számít, Bibi mesélte, hogy ezt ők befektetésnek tekintik, hiszen bármi történik, a 24 karátos arany mindig megőrzi az értékét. 

Íme a Lulu kivilágítva, eszméletlenül színes, az összes neon szín megtalálható rajta :) 

Na és akkor jöjjön most egy kevésbé komoly témát taglaló fotó.

Óra indul.....

Hány másodperc alatt fedezitek fel a hibát a fotón? 

Én szétnevettem az agyamat rajta, gondoltam ezt a gyöngyszemet MUSZÁLY :) megörökítenem :) :) 

A másik családi kedvencünk :

"Athlete's foot"-nak, azaz atléta lábnak hívják az angolok azt a bőrbetegséget, amit főleg sportolók, futók kapnak el, bőrgomba, bőrkeménykedés, vízhólyag és egyéb nyalánkságok....

Szerintem sikeres marketing fogás volt cipőboltot elnevezni róla :) 

Itt pedig Tony legújabb meglepije, amikor a majmomat felöltöztette a piros bikini alsómba és kidekorálta ékszerekkel. Szegény majom már tud olvasni, Skype-olni, meg minden. Hát legalább nem unatkozunk :)

Az alábbi fotó a Grand Hyatt szálloda hallja, csodaszép. Itt egyébként nagyon sok épületben vannak pálmafák bent, akárcsak a dubai reptéren (persze azok nem valódiak).

Egyébként most érik a datolya és a mangó is, a fák tele vannak datolyával és mangóval is. Itt ez olyan, mint nekünk az alma, szinte minden villa kertjében van mangó fa, a fák tetején pedig rengeteg zöld papagáj csücsül. Nagyon édesek és eszméletlenül hangosak!

Oman egyik fő export cikke a datolya, amit nagyon-nagyon finom formákban használnak fel: múltkor rátaláltam egy nagyon finom kekszre, ami datolyával van töltve, engem Anyukám diós-lekváros kiflijére emlékeztetett az íze, persze közel sem volt olyan jó! De a datolyát például kókuszreszelékbe, csokoládéba forgatva is árulják, nagyon finom. Csak hát tele van kilóriával :)

A másik fő export cikkük és nemzeti kincsük a tömjén, azaz 'frankincense' (angolul). 

A fa (cserje) eredetileg a sivatagban nő, tehát maga a tömjén összegyűjtése egy nagyon fárasztó és hosszadalmas munka, rendkívül zord körülmények között. Olvastam nemrég az újságban, hogy sajnos a fiatalokat már nem érdekli ez az ősi mesterség, így veszélyben a nemzeti kincs. Boswellia Sacra, azaz a tömjénfa virágzás közben:

A fákat 8-10 éves korukban kezdik megvágni és a 3. vágásból nyerik általában a tömjént, amely a levegőn nagyon hamar kis golyócskákká szilárdul.

Egyébként a tömjénnel már 5000 évvel ezelőtt is kereskedtek az arab világban, úgyhogy mára nyilván tökéletessé fejlesztették a technikát, hogy a legjobb minőségű tömjént nyerjék ki a fa törzséből.

A tömjén minősége a tömjén korától, alakjától, színétől és aromájától függ és omani családok szinte mindegyikében használják füstölőként, de állítólag alkalmas bőrfertőtlenítésre, sebgyógyításra is.

A híres omani parfümház az Amouage illatainak is fő alkotóeleme. Sikerült ideköltözésünkkor megszereznem egy mintát ebből a parfümből, ami a világ egyik legdrágább illata, közel 60 ezer forint egy kis üveg parfüm. 

Ki másé is lehetne majd ez, mint az én Édesanyámé! :)

....ime a tömjén...

és kilátás a Qurum városrész dombjairól....

A végére pedig: íme a családfő.....

.....és a posztoló.... (igen kérem, jól látjátok az emblémát, ez bizony egy Bentley!)

Mielőtt elbúcsúznék mára, két fontos dolog.

Eszter barátnőmnek névnapja alkalmából nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok!

A másik pedig egy vallomás: 

Honvágyam van. 

A családom és a barátaimon kívül hiányzik Európa is, recesszió ide, vagy oda.  

1 éve nem láttam az 'Öreg Hölgyet' és már alig várom, hogy Tonyval és a barátnőimmel újra az Andrássy úton sétálhassak, meg a várban, vagy éppen Budán, vagy Zuglóban beszélgethessek Velük egy hatalmasat, de leginkább azt várom már, hogy a világ legszebb és legjobb helyén Lentiben lehessek Apukámmal, Anyukámmal, Timivel, Marcival, Marcikával, Kristivel és tesóm szenzációsan jó fej barátnőivel, lángost ehessek a strandon, 'zöldet' ihassak az Egykávézóban, megmutathassam Tonynak újra a kedvenc kirándulóhelyeimet és csak egyszerűen újra Anyukám és Apukám kislánya lehessek, ha csak néhány hét erejéig is. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eltelik egy egész év úgy, hogy nem láthatom őket!

Apropó család: nővérem nemrég mesélte, hogy Kristóf (a kisebbik fia) az aranygaluskát "Ezüst Lajoskának" hívja :) :) Hát nem zseniális? :) Már fáj a hasizmom, mert azóta ezen nevetek....

Ezúton is nagyon sok puszit küldök, küldünk mindenkinek, aki olvassa a naplómat és bízom benne, hogy sokatokkal hamarosan találkozhatunk! 

Remélem nem volt unalmas most sem, én mindig nagy szeretettel és élvezettel mesélek Nektek!

Viszlát!

Noémi és Tony