Kavalkád

Oman rendkívül színes és változatos ország minden tekintetben, köszönhetően a sokféle nemzetnek aki itt él. 

A túlnyomó expat többséget egyértelműen az indiai emberek teszik ki, akik - mint már korábban írtam - a patikustól az orvosig, az eladótól és a nővértől a takarítóig, könyvelőig szinte minden olyan pozícióban megtalálhatók, amelyeket omaniak mondjuk ki, nem akarnak, vagy nem tudnak betölteni.

Ennek eredményeképpen vannak itt Muscatban városrészek, mint például Ruwi, ahol szinte kizárólag indiaiak élnek.

Szó szerint egymást követik az ugyanolyan típusú üzletek: használt bútor, indiai étterem, sportruházat, szári bolt (indiai ruhák) és persze arany ékszerboltok és méteráru üzletek, amelyek a selyem helyett főleg műszálas, nagyon-nagyon színes anyagokat kínálnak, olcsón.

Egyik kedvenc hipermarketünk a Lulu is itt van, ide járunk minden héten 'nagybevásárlást' csinálni, ez a muscati 'Tesco' :)

Ma reggel 8-kor éppen tologattam a bevásárlókosarat, amikor gondoltam, hogy csinálok néhány fotót és megosztom mindenkivel, hiszen nagyon sokat elárulnak a képek az itt élő indiai emberekről, ízlésükről.

Magáért beszél ez a kép, így néz ki a Lulu cukros standja, ami talán a legnagyobb az egész hipermarketben, nyilván azért, mert sajnos túl népszerű.

Mondom ezt azért, mert rengeteg elhízott gyereket látunk, arról nem is teszek említést, hogy a szülők sajnos nagy része kövér, már fiatalon is. Nagyon szomorú ez, de nem csodálkozom egyáltalán, láttam, hogy sajnos nagyon sokan mit és milyen mennyiségben pakolnak a kosarakba, vagy az éttermekben a tányérokra.

Egyébként elég sok magfélét is árulnak, pisztáciától kezdve kesudióig, a hagyományos dióig, ami nyilván nekünk nem nagy szám :) De mondjuk a pörkölt chili paprikás kesudiónak nehéz ellenállni :)

Kezeket fel, ki az, aki szereti a különleges fűszer illatokat? Sajnos az aromát nem adhatom most át, de a látványt igen. Közel hajoltam a fűszeres vödrök fölé és a kezemmel próbáltam az illatot a nózim felé terelni, működött, nagyon-nagyon klassz volt. Eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha tudnék jól főzni.....(de sajnos nem vagyok hajlandó egy étel elkészítésére 10 percnél többet szánni, mindenki megkövezhet ezért, de nem és nem. Persze ha gyerekem lesz, nem, nem fog éhen halni, már ha bárki ezt gondolná :)

Amin mosolyogtam magamban az az volt, hogy az édes pirospaprika az egyik legdrágább fűszer :) kilója 5,29 rial, azaz kb. 2650 forint. Fogalmam nincs, hogy otthon mennyibe kerül, meg arról sem, hogy ez vajon mennyire eredeti. 

Apropó eredeti.

Apukámat követve nem vagyok hajlandó kínai termékeket venni, egyáltalán, nincs kivétel, semmit.

Elképesztő, hogy mi mindent nem hamisítanak. Nem tudom olvastátok -e nemrég a hírekben, hogy az amerikai hadügyminisztérium nemrég vizsgálatot rendelt el, mert kiderült, hogy 1 millió hamis, főleg kínai eredetű alkatrész van a vadászgépeikben, illetve a légvédelmi rendszerükhöz tartozó katonai gépekben. 

Döbbenetes. Hamisítják a fokhagymát, a Kínában gyártott Lipton teáról kiderült, hogy tele van méreggel (Európában már be is tiltották, remélem otthon is mindenki megnézi, hogy nem Kínában készült-e a Lipton tea, amit a kosarába tesz gyanútlanul!!), de nem eszem sem kínai almát, sem fokhagymát, semmit sem, bármennyire is hatalmas és nagyon kerek és fényes és hú és há. 

A ház ahol lakunk, egy belvárosi butiksor tetején van, ahol működik most már két kínai butik is, amelyekben hamis Gucci, meg Dior és egyéb luxus márkajelzéssel ellátott táskát, műanyag szagú cipőt és ékszereket árulnak.

Megtudtam egy helyi ismerősömtől, hogy ezeket az árukat Dubaiban kobozzák el és sajnos ezeket az elkobzott árukat értékesítik. 

De hát van ennél szomorúbb dolog is, biztosan sokan olvastátok, hogy mi történik a Cora és Tesco és egyéb hipermarketek előtt található 'Vöröskereszt'-es ruhakonténerekbe általunk bedobott jó minőségű ruhákkal....nem nehéz kitalálni, turkálókba megy, vagy cégek eladják géprongynak. Szívszorító!

Tegnapelőtt beszélgettem egy indiai ismerősömmel és kérdeztem tőle, hogy az úgynevezett 'arranged marriage', azaz a családok által elrendezett házasságok aránya vajon mekkora az indiai társadalomban. Nem mertem tőle megkérdezni, hogy az ő házassága vajon melyik kategóriába esik.

A válasz 70-30% volt, 70 az elrendezett javára. Döbbenetes, nem?

Hallottam már róla, hogy ez hogy megy, néhány műsort is láttam már erről, de valahogy olyan szomorú belegondolni, hogy a lányok 70%-ának nem adatik meg az, hogy előtte megismerjék a jövendőbeli férjüket, hogy vajon tényleg minden tekintetben, vagy legalább valamennyire összeillenek-e.

A két család horoszkópok egybevetésével kezdi, majd következik a társadalmi rang, anyagi javak, végzettség vizsgálata és lányoknál jön a 'múlt' vizsgálata, azaz, hogy volt-e már előző kapcsolatuk, vagy még szűzek-e. 

Bibi mesélte, hogy nagyon sok helyen a lányok még mind a mai napig a család nőtagjától (nagymama például) kapnak egy ruhadarabot, amit a nászéjszaka után be kell mutatni, hogy valóban szűzen ment-e férjhez a lány és ha nem (bár nem tudom ezt hogy bizonyítják, hogy kié a 'minta', nyilván nem fizetnek drága DNS laborokat kis falukban....), akkor bizony a házasság semmis. 

Azt is megtudtam, hogy a válás az ilyen házasságokból szinte lehetetlen, ugyanis ha kiderülne, hogy valamelyik fél esetleg félre téved, a család közbeavatkozik és megakadályozza. Nem tudom ez vajon mit takar, el tudom képzelni, hogy esetleg a kiszemelt 'harmadik'-hoz ellátogat néhány nehézfiú?!....

Egyébként fura, hogy mindig azzal példálóznak mindenféle műsorokban, hogy az ilyen házasságok sokkal tartósabbak és hogy a válási statisztikák milyen alacsonyak. Hát már értem, hogy miért.

Bár ha megkérdeznék az ilyen házasságban élő nőket, hogy vajon boldogok-e, kíváncsi lennék, hogy mit mondanának. Mert bár teljesen más ott egy nő szerepe, azért nekik is vannak vágyaik romantikára, szerelemre, boldogságra. Nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen számomra ismeretlen ez a társadalom, de azért lehet, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt mondom, hogy ez azért alapvető döntési szabadság kellene, hogy legyen, amikor egy nő arról dönt, hogy kivel szeretné és tudja leélni az egész életét. 

Láttam fotókat is indiai esküvőkről és egyéb vallási ünnepekről, csodálatosan színesek, elképesztő, hogy milyen ékszerek vannak a menyasszonyon és mind színarany. Ráadásul Indiában csak a 24 karátos arany számít, Bibi mesélte, hogy ezt ők befektetésnek tekintik, hiszen bármi történik, a 24 karátos arany mindig megőrzi az értékét. 

Íme a Lulu kivilágítva, eszméletlenül színes, az összes neon szín megtalálható rajta :) 

Na és akkor jöjjön most egy kevésbé komoly témát taglaló fotó.

Óra indul.....

Hány másodperc alatt fedezitek fel a hibát a fotón? 

Én szétnevettem az agyamat rajta, gondoltam ezt a gyöngyszemet MUSZÁLY :) megörökítenem :) :) 

A másik családi kedvencünk :

"Athlete's foot"-nak, azaz atléta lábnak hívják az angolok azt a bőrbetegséget, amit főleg sportolók, futók kapnak el, bőrgomba, bőrkeménykedés, vízhólyag és egyéb nyalánkságok....

Szerintem sikeres marketing fogás volt cipőboltot elnevezni róla :) 

Itt pedig Tony legújabb meglepije, amikor a majmomat felöltöztette a piros bikini alsómba és kidekorálta ékszerekkel. Szegény majom már tud olvasni, Skype-olni, meg minden. Hát legalább nem unatkozunk :)

Az alábbi fotó a Grand Hyatt szálloda hallja, csodaszép. Itt egyébként nagyon sok épületben vannak pálmafák bent, akárcsak a dubai reptéren (persze azok nem valódiak).

Egyébként most érik a datolya és a mangó is, a fák tele vannak datolyával és mangóval is. Itt ez olyan, mint nekünk az alma, szinte minden villa kertjében van mangó fa, a fák tetején pedig rengeteg zöld papagáj csücsül. Nagyon édesek és eszméletlenül hangosak!

Oman egyik fő export cikke a datolya, amit nagyon-nagyon finom formákban használnak fel: múltkor rátaláltam egy nagyon finom kekszre, ami datolyával van töltve, engem Anyukám diós-lekváros kiflijére emlékeztetett az íze, persze közel sem volt olyan jó! De a datolyát például kókuszreszelékbe, csokoládéba forgatva is árulják, nagyon finom. Csak hát tele van kilóriával :)

A másik fő export cikkük és nemzeti kincsük a tömjén, azaz 'frankincense' (angolul). 

A fa (cserje) eredetileg a sivatagban nő, tehát maga a tömjén összegyűjtése egy nagyon fárasztó és hosszadalmas munka, rendkívül zord körülmények között. Olvastam nemrég az újságban, hogy sajnos a fiatalokat már nem érdekli ez az ősi mesterség, így veszélyben a nemzeti kincs. Boswellia Sacra, azaz a tömjénfa virágzás közben:

A fákat 8-10 éves korukban kezdik megvágni és a 3. vágásból nyerik általában a tömjént, amely a levegőn nagyon hamar kis golyócskákká szilárdul.

Egyébként a tömjénnel már 5000 évvel ezelőtt is kereskedtek az arab világban, úgyhogy mára nyilván tökéletessé fejlesztették a technikát, hogy a legjobb minőségű tömjént nyerjék ki a fa törzséből.

A tömjén minősége a tömjén korától, alakjától, színétől és aromájától függ és omani családok szinte mindegyikében használják füstölőként, de állítólag alkalmas bőrfertőtlenítésre, sebgyógyításra is.

A híres omani parfümház az Amouage illatainak is fő alkotóeleme. Sikerült ideköltözésünkkor megszereznem egy mintát ebből a parfümből, ami a világ egyik legdrágább illata, közel 60 ezer forint egy kis üveg parfüm. 

Ki másé is lehetne majd ez, mint az én Édesanyámé! :)

....ime a tömjén...

és kilátás a Qurum városrész dombjairól....

A végére pedig: íme a családfő.....

.....és a posztoló.... (igen kérem, jól látjátok az emblémát, ez bizony egy Bentley!)

Mielőtt elbúcsúznék mára, két fontos dolog.

Eszter barátnőmnek névnapja alkalmából nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok!

A másik pedig egy vallomás: 

Honvágyam van. 

A családom és a barátaimon kívül hiányzik Európa is, recesszió ide, vagy oda.  

1 éve nem láttam az 'Öreg Hölgyet' és már alig várom, hogy Tonyval és a barátnőimmel újra az Andrássy úton sétálhassak, meg a várban, vagy éppen Budán, vagy Zuglóban beszélgethessek Velük egy hatalmasat, de leginkább azt várom már, hogy a világ legszebb és legjobb helyén Lentiben lehessek Apukámmal, Anyukámmal, Timivel, Marcival, Marcikával, Kristivel és tesóm szenzációsan jó fej barátnőivel, lángost ehessek a strandon, 'zöldet' ihassak az Egykávézóban, megmutathassam Tonynak újra a kedvenc kirándulóhelyeimet és csak egyszerűen újra Anyukám és Apukám kislánya lehessek, ha csak néhány hét erejéig is. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eltelik egy egész év úgy, hogy nem láthatom őket!

Apropó család: nővérem nemrég mesélte, hogy Kristóf (a kisebbik fia) az aranygaluskát "Ezüst Lajoskának" hívja :) :) Hát nem zseniális? :) Már fáj a hasizmom, mert azóta ezen nevetek....

Ezúton is nagyon sok puszit küldök, küldünk mindenkinek, aki olvassa a naplómat és bízom benne, hogy sokatokkal hamarosan találkozhatunk! 

Remélem nem volt unalmas most sem, én mindig nagy szeretettel és élvezettel mesélek Nektek!

Viszlát!

Noémi és Tony

Hétköznapok

Sokan kérdezik, hogy milyenek itt a hétköznapok, hogy élnek a helyiek, milyen nemzetiségek élnek itt, úgyhogy gondoltam itt az ideje, hogy erről is írjak egy bejegyzést úgy 'Noémisen', csakis 'dióhéjban', ahogy mindig is szoktam :)

De mielőtt elkezdenék mesélni, íme néhány fotó rólunk, ami mostanában készült.

Tony a Shatti Qurum Beach-en

Ez pedig itt Mrs. Keddle és néhány omani.

Itt Muscatban a legtöbb körforgalomnál van valamilyen dekoráció, 

itt például ezek az arany színű vizes korsók, amikből este kivilágítva csorog a víz.

Ismét Tony, aki az én mindenem!

Ez pedig a posztoló....

Várom a szavazatokat melyik a jobb kép. 

A beküldők között egy kétszemélyes omani utazást sorsolunk ki a MALÉV jóvoltából.

Képzeljétek, ma már olyan meleg volt a víz, szerintem legalább 30 fok, de inkább több. Ott feküdtem a víz tetején (tettetve a holtat, mint Micike) és egyszercsak éreztem, ahogy a combomhoz érnek ilyen apró lábacskák, undorító volt és még jól meg is csípett a dög. Valami kis rák lehetett. Akkorát sikítottam, naná, hiszen "én lány vagyok!"


Ja, egyébként amikor csak Tony kiakad, hogy mondjuk egy percen belül 3x gondolom meg magam bármi tekintetében, én mindig azt válaszolom, hogy "én lány vagyok, a lányoknak meg ezt szabad". És tök jól működik, mindig beveszi!!!!! :) :) Hát nem szuper??? :)

Na és akkor most jöjjön a rizsa....

Először is talán a legidegesítőbb élmény itt Omanban számomra az, hogy indiai férfiak rendszeresen fényképeznek a szőke hajam miatt (néha még hátulról is, ami szerintem teljesen röhejes) úgy, hogy esetlenül próbálkoznak úgy tenni, hogy 'a barátaikat fényképezik', azaz odaállnak elém/mellém és katt....

Tony ilyenkor természetesen begurul és próbálja nekik a 'Tony féle gonosz nézést' elsütni, mint pl. ma is (szembe fordult velük és addig nézte őket nagyon csúnyán, amíg letették a gépet...).

A másik ami nagyon irritál minket (vagy ahogy egy nem túl művelt ismerősöm mondta mindig: 'imitál') az az, hogy az emberek többsége lusta arra, hogy a bevásárlókocsikat visszatolja a gyűjtőhelyre. 
Néha csak simán elengedik és had guruljon (neki vadiúj autóknak, mindennek), vagy 'jobbik esetben' simán lerakják a rokkant parkolóhelyre. Ez teljesen 'normális' itt, általános, bárhova megyünk. 

De hát mit várjunk, amikor az autósok a rendőr orra előtt parkolnak le zebra közepére (!), meg járda közepére, mert mondjuk a rendes parkolóhelyig legalább 10 métert kellene gyalogolni és ez már fárasztó.

Itt egy átlagos omani családnak van legalább 1 bejárónője (általában fülöp-szigeteki), de nem ritka, ahol van külön szakács és dadus is. Itt a nők nem cipelnek bevásárlószatyrokat (soha nem láttuk), sőt, az is teljesen normális, hogy a kisgyerekekkel a dadusok játszanak a tengerparton, míg a szülők a többi felnőtt társaságában élvezik a napot egy kávézó teraszán. Azt is láttuk, ahogy a dadus a gyerek után vitte a dinnye szeleteket tányéron a tengerbe!

Nemrég olvastam itt az egyik napilapban (ahol van egy amolyan tinédzser rovat, egy angol nő válaszol tinédzserek leveleire), ahol az egyik kislány beírt az újságba, felháborodva azon, hogy a takarítónőjük szabadságon van és az anyuka a gyerekeket kérte meg arra, hogy a szobájukat rendbetegyék és ez a gyereket mélységesen felháborította....

Sokszor látjuk azt is, hogy például a babakocsit nem az anyukák tolják, hanem a bejárónő. 

Nem egyszer láttuk a hipermarketekben, hogy a bejárónőnek mutogat a családfő, vagy a feleség, hogy mit vegyen le a polcról, hogy még ezzel sem kelljen fáradniuk.
Nem tudom egyébként, hogy ha otthon a magyar nőknek lenne erre lehetősége, vajon nem élnénk vele?
Nem lenne-e jobb, ha lenne sokkal több időnk magunkra, a barátainkra, mégtöbb időnk a férjünkre és a házasságunkra? Vajon ha jó mélyen magunkba nézünk tényleg nem-et mondanánk???

Ezek a fiatal lányok nem egyszer hajnali 5-kor kelnek, aztán reggelit főznek, majd takarítanak, ebédet főznek, aztán mosnak- vasalnak, majd vacsorát főznek, vagy éppen elkísérik a családot és miközben a felnőttek barátaikkal vannak, ők felügyelik a gyerekeket, akár este 11-12-ig.

Persze biztos, hogy sokkal jobban keresnek, mint otthon Dél-Kelet Ázsiában, különben nem lennének itt.

Teljesen más itt az élet egy nő számára, mint mondjuk nálunk otthon, ahol mi nők szinte kivétel nélkül teljes munkaidőben dolgozunk, a többség aktívan kisgyereket is nevel, bevásárol/cipekedik, takarít, főz, sportol és közben még próbál valahogy kinézni is :) 
Hát nem  hiába mondják (és ez tényleg így van), hogy itt zéró stressz, az emberek egyáltalán nem idegesek. Nem is lenne nagyon rá okuk.


Na és íme egy dolog, ami totál nevetséges: itt az autósok többsége az autók ülésein rajta hagyja az eredeti, gyári nejlon (nylon, ahogy tetszik) csomagolást - gondolhatjátok, 35-40 fokban jól átforrósodott autóban milyen jó lehet beülni a forró plasztikra és abban szüttyedni :) - sőt, még az import papírt is a szélvédőn hagyják, meg a védő szivacsokat az ajtón, hogy azt a látszatot keltsék, hogy tök új az autó. Elképesztő! Dubaiban is láttuk ezt, nem akartuk elhinni. A vicces az, hogy 3-5 éves autókon is ugyanúgy rajta hagyják ezeket a dolgokat.

Nemrég megtudtuk, hogy itt Omanban ha egy omani hitelt vesz fel, akkor nem nagyon rúghatják ki a munkahelyéről (bár gondolom azért itt is vannak kivételek, pl. mulasztás, vagy fegyelmi stb.), mert ha nincs állása, nincs miből törlesztenie a bank felé. Nem semmi, ugye? 

Számunkra az is fura, hogy főiskolára, egyetemre járó fiatal srácok Porsche Cayenne-t vezetnek (legalább 20 milla), sőt, úgy tuningolják az autókat (és erre kisebb vagyonokat költenek), hogy minél hangosabb legyen. 

Van egy srác, akinek az autója szabályosan fegyverropogó hangokat ad ki, borzasztó és iszonyúan hangos!!! Nem egyszer hajnali 1-kor robog a srác keresztül a belvároson és nincs az a hangszigetelés, amin keresztül ne hallanánk, szóval aludni esélytelen.

Nemrég viszont - mikor éppen az Európa Liga focimeccset néztük - beszélgettünk néhány helyi sráccal, autókról, mindenről és mondtuk nekik, hogy milyen őrült módjára vezet néhány helyi srác, sőt van egy, akinek az autója fegyverropogást utánzó hangot hallat és hogy már ott tartunk, hogy feljelentjük :)

Ugye nem lesz nehéz kitalálni, hogy pont ezzel a sráccal beszélgettünk - mint kiderült :) Amúgy egy nagyon cuki kissrác!

Megkértük, hogy a belvárosban legalább ne használja este és képzeljétek, csoda történt, baaromi nagy csoda (ahogy Bryan életében mondaná a pasi), azóta nem ropog a fegyver az autója hátsó feléből :)

Nagyon sok omani ismerősünk mesélte, hogy Angliában tanult, vagy éppen tanul, az omani szülők egyik kedvenc választása főiskola/egyetem tekintetében csemetéik számára Anglia.

Ugye fura lenne nekünk otthon, ha bárhova mennénk (étterem, mozi, üzletek) angolul szólna hozzánk saját országunkban a felszolgáló/kiszolgáló. Márpedig itt ez van, hiszen a kiszolgáló személyzet többsége fülöp-szigeteki, vagy indiai. 

A munkaidő/hét itt úgy néz ki, hogy szobat a hétfő, azaz szombaton kezdődik a hét és szerda az utolsó munkanap, tehát a mi hétvégénk a csütörtök-péntek. 

Reggel 8 körül kezdenek a munkahelyeken az emberek és délután 1-4-ig nagyon sokminden bezár, majd 4-től 8-ig újra nyitnak. Persze azért a hivatalokban ez nem így van, sőt, ott van, hogy csak heti 3 napot dolgoznak és mondjuk napi 4-6 órát (nem ritka!). 

Az árakról néhány szóban:

Az alapvető élelmiszerek, vagy akár egy étterem nem drágább itt sem, mint Magyarországon, sőt, néhány zöldség-gyümölcs (nem úgy, mint Dubaiban) fillérekbe kerül. 

Mindent lehet itt is kapni, az import élelmiszerek főleg Angliából, Ausztráliából, Franciaországból, na meg Afrikából, Indiából, Egyiptomból származnak - zöldségek, gyümölcsök). 

A mozi sokkal olcsóbb, mint nálunk: például egy mozijegy 3 rial, azaz 1500 forint, de itt egy átlag fizetés omaniak részére kb. 1.000 rial, azaz 500.000 forint (és ez nettó, mert itt ugye nincs SZJA). 

Úgyhogy nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a megélhetés itt sokkal olcsóbb, mint mondjuk Magyarországon.

Az orvosi ellátásról:

Szinte minden sarkon (nem vicc) van egy klinika, vagy magánkórház, de legalább egy magánorvosi rendelő. Persze a legtöbbet indiai nagy cégek működtetik (Apolló csoport például), ennek megfelelően szinte a teljes személyzet, az összes orvos-nővér indiai. 

Itt minden dolgozónak van magánorvosi biztosítása is (nekünk is), így gyakorlatilag bárhova járhatunk és az önrész amit fizetni kell az 1 rial, azaz 500 forint. De például ha visszamegyünk az orvoshoz, akármit csinál, akár ultrahangoz, az teljesen ingyenes. 

Magánorvosi biztosítástól függetlenül az egészségügy és a gyógyszerek nagyon jelentősen támogatva vannak. 

Például a nálunk 20 ezer forintba kerülő szűrővizsgálatok itt a negyedébe kerülnek és egy labor ugyanolyan jól felszerelt, mint Magyarországon.

Amit még nagyon szeretünk az az, hogy itt nem kell eredményekre és vizsgálatokra napokat várni, vagy hosszú órákat sorbanállni. Persze most nem szeretnék itt a siralmasan lepukkant magyarországi egészségügyről újabb vizes lepedőt lerántani, de azért gondolom mindenki szeretne olcsó gyógyszereket és olcsó egészségügyi ellátást.

Na persze ennek megvan a maga gazdasági oka is, hiszen itt egészen más az egy főre jutó GDP, meg az egész államháztartási finanszírozási rendszer. 
Ugyanakkor szomorú, de sajnos az egészségtudatosság mint olyan és a szűrővizsgálatok fontossága tekintetében Oman nagyon elmaradott. Gondolom ez is volt az oka, hogy ennyire támogatják az egészségügyi ellátást.

Na és most néhány fotó, mert eddig olyan száraz ez a bejegyzés, hogy tollat köpködök a számból :)

Tegnap amikor lementünk a partra, szó szerint ezüst fényben úszott a tenger, annyira gyönyörű, különleges színe volt, hogy el is határoztam, ha valaha divattervező leszek, csinálni fogok egy kollekciót a tenger változó színeivel. Olyan csodálatos volt, persze a gagyi Nokia telefonom ezt nem tudja visszaadni, de azért hátha el tudjátok képzelni. Világoskékes-ezüstös, amit a lenyugvó Nap arany fénnyel világított meg. Hát valami csodaszép volt. Ami még különleges látvány volt, hogy kis halacskák tucatjai (vagy 50) ugrándoztak fel a vízből és úsztak így tovább, csak azt láttuk, hogy ezüst színű kis valamik 'repülnek' ki a vízből és fickándoznak tovább-tovább, egyre messzebb. Nagyon klassz látvány. 

Na és akkor a rózsaszín állatokról: sok-sok évvel ezelőtt Rómában sikerült beszereznem egy rózsaszínű nyúlszőr dzsekit, imádom (most éppen Angliában figyel a padláson, hiszen itt sosem lesz rá szükségem, globális felmelegedés és klíma változás ide vagy oda), szóval akkor bebizonyosodott számomra, hogy márpedig RÓZSASZíN NYÚL IGENIS LÉTEZIK!

(Tesóm próbálta anno felébreszteni a lelkiismeretemet, hogy ezért hány aranyos tapsifülest vertek agyon és nyúztak le, erre én meggyőztem, hogy ez EGY DARAB, NAGYON-NAGYON BETEG ÉS NAGYTESTŰ nyusziból készült).

Szóval rózsaszín nyuszit láttunk már, de láttatok-e rózsaszínű papagájt?????

Ha még Ti sem, akkor íme itt egy példány:

Annyira cuki puha volt, de iszonyú hangosak ám!

Ez pedig itt a vége, a blogoló és mögötte Muscat gyöngyszeme, az operaház.

Viszlát, azaz Maassalama!