Tegnap elővettem híres (hírhedt) énekes tudományomat és próbáltam Tonynak (vagy ahogy én hívom őt a családnak 'Toncsi'-nak) elénekelni azt a bizonyos dalt az 'egyetlenegy hajóról és néhány tucat kalózról' akik 'az igazságért harcoltak'.....
Na, rémlik???? Neeeeem????
Ő nem ismerte. Fogalma sem volt, hogy KI AZ A SANDOKAN!!! El tudjátok ezt képzelni???
De van ennél rosszabb, Terence Hill-ről és Bud Spencer-ről sem hallott, a Házibuliról meg aztán ne is beszéljünk. Hát hogy lehetett így rendesen felnőni?!?! Aaaaangoooool :)
A mostani posztomat elsősorban fényképeknek szentelem, hiszen olyan sokminden történt velünk az elmúlt hónapban, olyan sok szép helyen jártunk, annyi mindent láttunk, hogy most megpróbálom mindezt ide sűríteni egyetlenegy oldalba.
Felkészültetek??
Akkor indulás!
Először is felfedem miért is lett ennek a posztnak a címe Kabir.
Nem Kabir Bedi, alias Sandokan a poén, hanem ezek a képek a szürke papagájról, aki egy helyi állatkereskedésben nézte ki magának Tonyt. Tony gyerekkora óta szeretne papagájt (na nem a kis hullámos papagájra gondol, hanem rendes nagyra :)
Igazi csaj lehet ez a papagáj, ugyanis egyből rábukott az ékszerre, ahogy azt egy valódi úrihölgytől illik :)
Igazi csaj lehet ez a papagáj, ugyanis egyből rábukott az ékszerre, ahogy azt egy valódi úrihölgytől illik :)
Ahogy egy kedves barátnőm, Olgi mondta mindig viccesen:
'Úrinő pénzért soha :) csak bunda, utazás és ékszer :) '
Hát így esett, hogy elneveztük a papagájt Kabir-nak, ami arabul 'fiú'-t jelent. Persze ne tévesszen meg senkit, hogy a papagáj lány. Nálunk ez bevett szokás. A fiú teknősömet (Isten nyugosztalja) Boglárkának neveztem el, hiszen hosszú ideig lánynak gondoltam, míg egy napon meg nem láttam a bizonyítékot, hogy Boglárka bizony fiú.....
Nyomban hazavittük volna Kabirt, ugyanakkor gondolnunk kellett sokmindenre, hiszen ezek a papagájok akár 50 évig is élnek és nagyon fontos számukra a társaság. Ez pedig hatalmas felelősség, arról nem is beszélve, hogy utána kell majd járnunk, hogy ha esetleg ismét sátrat bontunk és költözünk, vajon lehet-e a madarat majd magunkkal vinni.
A világ legragaszkodóbb, leghűségesebb állatai ezek és folyékonyan megtanulnak beszélni, bármilyen hangot leutánozva, akár egy kisbaba sírását is.
Este már arról beszélgettünk itthon, hogy milyen magyar csúnya szavakra 'szakzsargonra' fogom Kabirt megtanítani :) Határ a csillagos ég :) Ha már egyszer folyékonyan megtanulhat beszélni.... :)
Na de induljuk tovább, good-bye állatkereskedés, maassalama!
A következő, sokkal 'kultúrálisabb' állomásunk legyen a Qurum Park, ami több mint 1 hónapig a Muscat Fesztivál egyik színhelye. A fesztivál keretein belül volt egyébként 'Tour de Oman' kerékpárverseny is, a Tour de France mintájára.
Ja, nem fogjátok elhinni, tegnap amikor Liverpool Carling kupa döntőt néztünk kedvenc sport bárunkban, a falon ott volt egy Red Bull Air Race fotó (2005. április 8. Abu Dhabi) és na, vajon kinek az aláírása volt?
Hát persze, hogy Besenyei Péteré!!!! :) Olyan büszke voltam!
Hát persze, hogy Besenyei Péteré!!!! :) Olyan büszke voltam!
A fesztivált egyébként a 'gyermekek évének', a gyerekek kultúrális neveltetésének és szórakoztatásának szentelték a szervezők.
Csak összehasonlításként: egy felnőtt belépőjegy 200 Baisa, azaz 100 forint, a gyerekeké pedig ennek a fele. Itt tényleg arról szól minden, hogy minél több ember jól érezze magát és ne roppanjanak bele abba a családok, ha az összes gyerek az összes vattacukros, fagyis standot végig akarja látogatni és minden játékra fel akar ülni.
Ez itt Oman, itt mindenki imádja a gyerekeket, itt a család mindennél fontosabb.
Csak egy érdekesség: itt egy üzleti tárgyalást simán 'megzavarnak' a családtagok és itt nem ciki reagálni egy fontos családi telefonra. Itt nem az a multikulti van, mint otthon, hogy az ember lehúz (nem 'ellébecöl') napi 10-11 stresszes órát kőkemény versenykörnyezetben, majd utána még hazaviszi a laptopját és további órákat dolgozik, néha (sokszor) akár a hétvégéjén is.
Itt, akárcsak mondjuk Olaszországban, nagyon fontos szerepe van a pihenésnek, a rendszeres családi és baráti összejöveteleknek.
Hétvégenként zsúfolásig tele a tengerpart, akár éjszaka is, ott piknikeznek a családok, mindenki jól érzi magát és mindenki együtt van. Olyan jó ezt látni, hogy a család a legfontosabb értékük.
Itt valahogy minden olyan békés és remélem, hogy ez a nagyon kedves és békés nép mindig is így fog tudni élni és sosem kell majd szenvedniük esetleg más nemzetek kapzsisága miatt.
Itt valahogy minden olyan békés és remélem, hogy ez a nagyon kedves és békés nép mindig is így fog tudni élni és sosem kell majd szenvedniük esetleg más nemzetek kapzsisága miatt.
Na de lássuk a Fesztivál fotókat!
Ez itt éppen a park egyik legérdekesebb része, ahol lehet tevegelni és láthatjuk a kecskéket, szarvasmarhákat, ahogy dolgoznak, vizet húznak, pontosan ugyanúgy, mint régen.....
Szegény csacsi!!!! :(
Nem tudom ültetek -e már tevén, hát nagyon vicces! Én annyira de annyira nevettem! Teljesen más, mint a ló (jééé, tényleg?!?! :) , hiszen sokkal magasabb (ez aztán az anatómiai megfigyelés, hogy én miért is nem lettem állatmegfigyelő :), ráadásul a kis dög meg is tréfált, mert az elején csak a hátsó lábaira állt, ami miatt majdnem hatalmasat zúgtam előre.
Egyébként vicces volt a fiú is, aki a tevét vezette. Először 5 rialt, azaz kb. 2500 forintot akart kérni azért, hogy kb. 10 másodpercig körbevezetett a tevével (én voltam a cirkuszi attrakció a parkban :), majd amikor mondtuk neki, hogy nincs aprónk, belenézett a pénztárcánkba, majd azt mondta: 'Jól van, elég lesz 1 is' :) Hát ennyit az alkuról.... Bárcsak minden így menne :) simán, ötödére!
A Parkban van amúgy egy "kultúrális örökség" negyed is, ahol próbálják felidézni a régi idők foglalkozásait, mint kosár fonás, illetve gasztronómiai sarok is van, ahol meg lehet kóstolni néhány alap ételt, mint a csicseriborsó, vagy a halva, ami egy rózsavízből, sáfrányból és sok cukorból készülő desszert.
Nagyon-nagyon finom, de rettenetesen tömény. Első ránézésre a 80-as évek menzájának diákok által leginkább utált bizonyos '.....szalonnájára' emlékeztet az állaga, de ez finom, nem undorító műlekvár.
Bizony az én nagyapám is tudott kosarat fonni, vesszőből, hiszen annak idején a mezőn dolgozó embereknek ehhez is kellett érteniük.
Vicces volt egyébként látni, hogy ezek az idős omaniak egyrészt ősi mesterségeket űznek (de nem is akárhogy!), másrészt ott van a kezükben a mobil telefon is :) De hát haladni kell a korral!
Egyébként a fesztivál megnyitójának estéjén csodálatos tüzijáték is volt, valóban meseszép. Zenére táncoltak a szökőkutak, akárcsak Dubajban és olyan fényjátékok voltak, amilyen szépet rég nem láttunk.
A legszebb az volt, amikor lézerrel felrajzoltak a szökőkút fölé egy békegalambot és kiírták, hogy "Oman-peaceful nation", azaz "Oman -békeszerető nép!" Milyen igaz.
Apropó, ha már a kultúránál tartunk. Nem tudom követtétek-e az idei év World Press fotó díjazottait.
Ez a kép nyert:
Samuel Aranda spanyol fotóriporter készítette ezt a képet 2011 októberében Jemenben, a lázongások idején, amikor egy mecsetet használtak a helyiek a kórházi menekültek ápolására.
A képen egy anya a sebesült fiát tartja a karjaiban. Önmagáért beszél, hogy mennyire csodálatos kép és milyen intenzív érzéseket kelt az emberben. Megérdemelten nyert!
Na de vissza a napfényes Omanba, mégpedig a tengerpartra, ahol hétvégenként a helyi halászok begyűjtik a hálóikat, mi pedig mindig ott lábatlankodunk, hátha találunk valami érdekes fotóznivalót.
Hát találtunk:
Ez a puffer fish, azaz gömbhal (azt hiszem legalábbis így hívják, ha veszélyt érez, felfújja magát.).
Van itt minden kérem, még rája is!
Szörnyű egyébként, ahogy a rájákat élve feldarabolják, az úszóikat levagdossák és az állat ott szenved.... borzasztó volt látni! Bár az igazság az, hogy a horgászat amúgy sem egy wellness kényeztető kezelés az állatoknak.
Na de mielőtt azt mondanátok, hogy hosszú, unalmas és elég volt, befejezésképpen néhány csodálatos fotó, amit tegnapelőtt a Szultán palotájának környékén készítettünk esti sétánk alkalmával.
Imádjuk ezt a városrészt, egyszerűen megunhatatlan.
A soukh, azaz óvárosi piac, a kikötő a hatalmas hajókkal, a rengeteg kis üzlet, kávézó és a csodálatos épületek. Nem lehet betelni vele! Olyan hangulata van, pláne ilyen csodálatos időben (ma már 36 fok volt!), amikor este a tenger hűsítő szele és a pálmafák , illetve a kivilágított hajók és kikötői épületek látványa kísér minket utunkon, hogy az fantasztikus!
Nagyon szeretek fényképezni és mindezt a gagyi kis Nokia telefonommal teszem, semmi extra.
Mindig is szerettem az arab építészetet, itt Omanban pedig egyszerűen kincseket lehet találni, hiszen rengeteg a díszes kapu és olyan egyedi épületek, amik miatt (és sok más miatt is) szeretjük ezt a várost.
Ez a Szultán (egyik) palotája, már amennyire meg tudtuk közelíteni. Csodálatosan szép és hatalmas! Körülötte pedig a Hősök terénél nagyobb méretű tér van, két szélén csodálatos átriumos épületek, mindjárt mutatom azt is. Gondoltam is rá, hogy itt én milyen jól tudnék görkorcsolyázni! :)
Persze sosem tenném, hiszen hatalmas tiszteletlenség lenne.
Persze sosem tenném, hiszen hatalmas tiszteletlenség lenne.
De a tükörsima és totál egyenes terep még egy olyan béna göris fantáziáját is beindítja, mint amilyen én vagyok.
Emlékszem rá, amikor a Margit-szigeten göriztem néhány éve, hatalmasat zúgtam, majd két biciklis srác egyből odajött és közölte, hogy "Most tanulsz, ugye?"... :) Á, nem volt égő :)
Ez egy azon sok kandeláber közül, amely a teret világítja be.
Most pedig jöjjön a hab a tortán, a fotó, aminek készítéséhez csodálatos élmény fűz.
Nem tudom szoktatok-e rendszeresen meditálni. Én szoktam. Volt egyszer, hogy meditáció közben láttam a belső templomomat, ami csodálatosan békés és megnyugtató volt. Úgy éreztem, hogy bárcsak itt maradhatnék. Hát ugyanezt az érzést éltem át itt, a téren található árkádok között.
Mondtam is Tonynak, hogy olyan ez a hely, mintha a mennyország lenne, ha egy napon az ember elköltözik erről a Földről, ilyen lehet az a hely, ahol majd várják.
Ajánlom ezt a fotót egy nagyon-nagyon kedves barátomnak, Áginak és kívánok neki teljes, mielőbbi gyógyulást és hitet, hogy ez sikerülni fog!
Ez az én kedvenc helyem, ahova tudom, hogy nagyon sokszor vissza fogok még térni!
Hát ennyit mára.
Kívánunk mindenkinek szebb és boldogabb hétköznapokat és nagyon-nagyon sok szépséget, ami mindig ott van körülöttünk, csak meg kell tudni látnunk....
Noémi és Tony
