AZ ÖTÖDIK.....
Nem, nem Bruce Willis és Mila Jovovic filmjére, az Ötödik elem-re
utalok, hanem az 5. ország, ahol Tony és én együtt lakunk.
Jó, picit csalok, neki csak a 4.
Másfél éven belül megfordultunk Magyarországon, aztán jött Prága,
majd Dubai, Anglia és október 29 óta Oman fővárosa, Muscat.
Emlékszem a költözést megelőző időre, amikor Tony egyfolytában
mondogatta, hogy "bárcsak már pánikolnánk a pakolás miatt".
Hát bejött neki - nagyon!
A képen mosolygó két személy nem mi vagyunk! Bármilyen hasonlóság kizárólag a véletlen műve!!!!
Még álmomban is dobozoltam, szó szerint. Kegyetlen volt. 3 órákat
aludtunk és még akkor is pakoltam :)
Persze nem véletlenül találták ki a költöztető cégeket, de mivel
Dubaiba így költöztünk, most elhatároztuk, hogy nem, nem viszünk ki
bútorokat és hogy majd úgyis visszajövünk pár hónap múlva a maradék
holmiért, a legszükségesebb dolgok bedobozolásával mi is megbírkózunk.
Jelentem szó szerint bírkóztunk.
Nem tudom miért nem érti meg egy férfi, hogy egy nőnek igenis sok
cipőre van szüksége! A cipő az szükség és kész.
Mert nem elég, hogy kellenek az alap színek és
különböző sarok magasság, de más-más alkalomhoz más cipő illik.
Ezekhez pedig igenis más táskára és ahhoz illő övre van szükség
Eszembe is jutott Carrie Bradshaw egyik mondása: 'Az új cipőimet nem büntethetem csak azért, mert én nem tudok takarékoskodni'.
Igy esett, hogy végül megtelt egy bőröndöm cipővel, a másik fele
pedig övekkel és táskákkal.
Életem egyik legnagyobb csatáját vívtam, A SAJÁT FÉRJEMMEL!
Eszembe jutott Anyukám, hogy gyerekkoromban mennyire borzasztóan
hisztis voltam, addig nem hagytam abba az üvöltést, amíg meg nem
vette nekem a játékbolt kirakatában azt a bizonyos sárga kacsát.
Istenem, ha én ezt egyszer mind visszakapom.....!
Végül október 28-án délután elindultunk és 29-én hajnali 4 óra 5 perckor
megérkeztünk Omanba.
Aztán jött a csoda, az ámulás-bámulás.
Erre nem lehet felkészülni,
hiszen bár mindenki mondta, hogy Oman a régió legszebb országa, de
ezt leírni nem lehet!
Dubaihoz tudtam csak mérni, na meg Tunéziához,
hiszen az arab régióban máshol nem jártam még, de hát teljesen más.
Oman egy ékszeres doboz, ahol nem zavarnak a daruk és a folyamatos
építkezés (mint Dubaiban), nincs por/homok mindenütt, az épületek
maximum 7 emeletesek lehetnek (a föld mélyén lévő olaj miatt) és
mindenütt csak gyönyörű villák, csodálatos kovácsoltvas kapuk, mecsetek,
arab és indiai éttermek, kis üzletek (barbershop, azaz borbély, illetve
gent's tailoring, azaz férfi szabóság), minden egy hatalmas színes
kavalkád.
Rengeteg a zöld, a pálmafák, fűzfák, (sőt még a repkedő papagájok is zöldek, igen, rengeteg a papagáj a szabadban!), a sok sövény, a virágos parkok,
vízesések és a várost körülvevő sziklák pedig tényleg nagyon
romantikussá teszik az egész város hangulatát.
Apropó papagáj és apropó karácsony....
Nemrég meséltem el Tonynak, hogy anno Timivel (nővérem) hogy leptük meg szüleinket egy karácsony alkalmából "varázslós/Rodolfós" mutatvánnyal: szerencsétlen papagájt betettük a kalitkába, rátettünk egy vastag pokrócot, elöl állt Timi, ő valamivel "elterelte" a szüleink figyelmét, míg én hátul kiszedtem szegény kismadarat és utána lelibbentettük a pokrócot - és lássanak csodát, üres volt a kalitka (miközben én szorongattam szegény párát a kezemben). Mondják, hogy minden kisgyerek állatkínzó. Bármennyire is szégyen, én is ezek közé tartoztam :( vegetáriánusság ide, vagy oda!
Na de térjünk vissza Omanba.....
Különösen a szultánról elnevezett kikötői városrész (Sultan Qaboos Port) és az óváros
(Sidab) lenyűgözőek, valahányszor ide megyünk, mindig úgy érzem, hogy a földi
paradicsomba lépek.
Szeretjük a kissé lerobbant soukh (arab piac) hangulatát, a hatalmas
hajók és a kék tenger látványát és néha, amikor megpillantunk egy-egy
tengeri teknőst eszembe jut Momóka a lány teknőcünk, aki reméljük
egészségesen és boldogan éli új életét Dubaiban, egy emirati hölgy
jóakaratának köszönhetően (reméljük sok-sok lelkes hímteki udvarlóval
körülvéve).
Persze amikor leesik az eső, akkor káosz van mindenütt, ugyanis
nekik szokatlan volt az eső (évente 1x esik, mondják, na ehhez
képest mi már 5 alkalommal is megéltük a káoszt), így elfelejtettek
csatornákat tervezni az utakhoz, tehát ha jön az eső, akkor pontosan
10 perc alatt válik minden sártengerré és sok-sok lakóház és
középület kerül víz alá, akárcsak az autók. Sajnos több halálos áldozatot is követelt az eső, kisgyerekek haltak meg, akik játék közben megérintették a szigetelés nélküli villamos vezetékeket.
De tökéletes világ sehol nincs - ahogy Tony mindig mondja.
Úgyhogy - csak hogy önmagam legyek - gyorsan ide is biggyesztek egy nagyon komoly kritikát Muscatról és Omanról.
Ez pedig a közlekedés.
Mintha a vadnyugaton lennénk.
Sajnos az ország vezeti a közlekedési baleseti halálozási statisztikákat és már értem is, hogy miért.
A városban általában mindenütt 2x 2-3 sávos gyorsforgalmi utak vannak, ahol 120 km/óra a megengedett sebesség.
A sofőrök egyáltalán nincsenek tekintettel másokra, a híres (és valós)
omani udvariasság itt teljesen hiányzik, soha nem használnak indexet sáv
váltáskor, vagy mondjuk egy körforgalomból való kihajtásból, tehát a
szándékukat mégcsak találgatni sem lehet.
Ehhez jön az, hogy rendszeresen elfelejtik sötétben (azaz 5 óra után)
felkapcsolni az autók lámpáit és életveszélyesen előzgetnek jobbról.
Rendszeresen rally versenyeznek (kinek van jobb autója....ez amolyan fiús szokás, mi lányok ezt nem érthetjük :)
A helyzetet még finomítja, hogy az indiai vendégmunkások rendszeresen
kivilágítatlanul a gyorsforgalmi és egyéb utakon a forgalommal szemben
(sokszor leállósávban) kerékpároznak, sőt, néha gyalogolnak és
ÁTgyalogolnak! De sajnos "kénytelenek", ugyanis nagyon kevés helyen van járda, hiszen itt mindenki autóval jár (a benzin ára hatoda az otthoninak!).
A parkolási stílusuk is egyszerűen észvesztő.
Bevásárlóközpontokban - és
csatolom majd a bizonyítékot is - simán ott hagyják a másik autója
mögött a bevásárlókocsikat, ahelyett, hogy visszatolnák a gyűjtőhelyre. Nem egyszer pedig láttuk, ahogy a nagy jeep-ek a járda kellős közepére állank le, mert ez közelebb van a bejárathoz.
A legeslegrosszabb pedig: kisbabákat és kisgyerekeket (értsd tényleg
kicsiket, bőven 140 centi alattiakat) gyerekülés nélkül a sofőr ÖLÉBEN,
vagy az anyós ülésen az utas ölében szállítanak!
Ezenkívül rendszeresen
látunk autóból hátul kihajoló kisgyerekeket, nem kell részletezni, hogy
ez egy hirtelen fékezés esetén (120 km/órás sebességnél) mondjuk mit
okozhat....
A szomorú az, hogy az újságok sorra cikkeznek ezekről, de sajnos itt nem
kötelező a gyerekülés és a közlekedési szabályok betartását sem
felügyelik - sosem láttam még rendőrt, aki mondjuk utána eredt volna egy
jobbról előző, kivilágítatlan őrültnek.
És még sorolhatnám...
De ettől függetlenül imádunk itt lenni, hiszen a dolgok 95%-a fantasztikus!
Nem akarom ezt az első beszámolómat túl bő lére ereszteni, inkább
majd jöjjenek a fényképek, meg majd alattuk a beszámolók.
Az első hetekben próbáltuk megszokni a környezetváltozást, Tony
leginkább a jobb oldali közlekedést.....
Emlékszem amikor egyik alkalommal a Qurum City Centre
bevásárlóközpont melletti két sávos útra szemből kanyarodott fel és
egy honfitársa nevetve kiabált ki a kocsijából, hogy "Welcome to
Oman!" - nyilván ő is járt így korábban.
Az időjárással szerencsénk volt és van, hiszen mi nem nyáron az 50
fokban érkeztünk (igen, itt 50 lesz!), hanem csak 35-be és azóta,
tél lévén már lehűlt: már "csak" 25 fok van napközben. Nagyon kellemes!
Ez a kép nem kamu, tényleg így nézett ki....kedvenc kikötőnkben egy régi őrtorony rom, alatta a szakadék és a tenger.
Hát Európában ez már le lenne zárva biztonsági okokból, de én gondoltam megmutatom milyen a magyar virtus/Wirtschaft :) és mi Keddle-ék igenis bátrak vagyunk!
Anya, ne aggódj, nem esett bajom, de tényleg.
"esett"- haha :)
Jelenleg költözési projekt kellős közepén vagyunk, próbálunk a céges lakásból a 'saját' bérelt otthonunkba
költözni.
Nem kis feladat volt megtalálni azt, ami megfelel, hiszen az ingatlanok 95%-a bútorozatlan, mi pedig bútorozottat kerestünk.
De úgy tűnik van fény az alagút végén és az nem a vonat szerelvényből jön....
Ha minden igaz, a hétvégét már az új otthonunkban tölthetjük, tengerparthoz közel, a belváros szívében!
Már alig várom, még akkor is, ha ez több napos sikálást/takarítást jelent majd (az itteni takarításról inkább ne beszéljünk...).
Ez tehát "dióhéjban" Keddle-ék első 6 hetének beszámolója és amint
kitalálom, hogy hogy tudok feltölteni fényképeket, ígérem sokkal
élvezetesebb lesz életem első internetes naplóját olvasni - már ha lesz
rá vállalkozó.
Most pedig futok, szaladok, ahogy Marcikám, unokaöcsém és keresztfiam kiskorában mondta: "Torka szakadtából futott"....
Nemsokára jelentkezem az új lakásból, ünnepi hangulatban - bár higgyétek (tesóm, ez higgyétek, vagy higyjétek??") el, 28 fokban akkor sincs karácsonyi hangulat, ha a boltok, bevásárlóközpontok tele vannak műfenyőkkel, díszekkel és mindenhol Santa Clause néz ránk vissza....
Utóirat: Kola Alízkának, Eszter barátnőm és Karesz kislányának ezúton
kívánunk legeslegelső szülinapja alkalmából nagyon sok
boldogságot és orrszívó mentes csodálatos szülinapot!
Noémi és Tony
