Fényképek az első 6 hétről....

Ahogy ígértem, néhány fotó az elmúlt 6 hét történéseiről itt Omanban.....

Ez itt Muscat egyik szimbóluma, Sultan Qaboos kikötőjében a 'Nagy Füstölő/Incense burner'. 

Fantasztikus játszótér/park és leírhatatlan látvány vár itt, függetlenül attól, 

hogy este, vagy napközben érkezel.

A muscati 'Kapu Múzeum/Gate Museum', amely 2001 óta meséli Oman történelmét erődökről, házakról, kapukról, földalatti folyosókról a régi időktől egészen napjainkig.

Muttrah Souk, azaz óvárosi piac. Bevallom, icipicit többet vártam tőle, de a hangulat azért így is teljesen más, mint amihez egy európai ember szokott. Ne tévesszen meg senkit a kívülről kicsinek tűnő épület, ugyanis bent tucatnyi szűk kis 'utcácska' rejti magában az üzleteket. Főleg indiai sálakat ('Pashmina, Pashmina - kiabálják az árusok), ezüst ékszereket és tárgyakat, illetve fűszereket, illatos olajokat árulnak.

Na és persze ezt a helyet sem kerülhette el a bóvli beáramlása, sajnos itt is nagyon sok a műanyag szagú, Kínában készült táska és szandál - ami bevallom kissé elszomorított!

Legjobban a fűszeres boltok előtt szeretek elmenni, illetve az egyik üzletben felfedeztem egy igazi kincset nők számára - már láttam ilyet, sőt van is ilyenem régebbről - TÁSKA kampó, azaz "handbag hook": 

egy kb. 2 centi átmérőjű, fémből készült kerek, lapos tárgy, tetején díszítéssel, amely körül van egy lehajtjató kampó. Ez a kampó étteremben nagyon praktikus találmány, hiszen saját súlyánál fogva a táska fennmarad az asztal szélén és nem kell másik széket odahúzni, hogy mégsem a földre tegye az ember lánya :)

Tony, jó hír: ezentúl nemcsak az övemnek, cipőmnek és táskámnak kell passzolnia egymáshoz, hanem a Handbag Hook-nak is!!!!! :)

 

 

 

 

 

Nem fogjátok kitalálni, hogy kinél volt a fényképezőgép :)

Igeeen, nálam :) mert igenis, hogy meg kell örökíteni egy ilyen szép, csillogós rózsaszínű köcsögöt :)

A fenti kép Nizwa-ban, Oman 6.-7. századi fővárosában készült. Jelenleg mintegy 70.000 ember él ebben a városban, ami 140 kilométer Muscattól, az ide vezető autóút pedig egyszerűen lélegzetállítóan szép!

 Szintén Nizwa, a souk környéke....fantasztikus volt több száz éve épült falak között sétálni.

És még mindig Nizwa....és életem legnagyobb ajándéka: Tony

Kristike, Marcika itt aztán lehet kardozósat játszani :)

Bejárat a nizwai erődhöz.

Az erőd az 1650-es években épült, bár az eredeti falak már a 12. században is álltak!

Kilátás az erődből...leírhatatlan érzés....

 

És következzen néhány fotó a szabadidőnkből....

A fiúk itt éppen készülődnek a tengerre szállni.

Ez az egyik kedvenc képem, Nizwa-ba menet készült.

Amikor ilyen hatalmas sziklák között sétálgat az ember, akkor jön rá, hogy valójában csak egy kis porszem az Univerzumban és hogy a Föld egy varázslatosan változatos hely!

Tonynak mondtam, hogy szeretnék egy KISKUTYÁT.... Ehhez képest EZT hozta haza....

Ráadásul 'hibás', nézzétek meg! Kinek kell egy púpos kutya?!?!

Anglia nyugovóra tért.... :) ellazulás a búvár centrum strandján. 

A világ legjobb helye!

Amikor megláttam ezt a sok szép kagylót, eszembe juott Kristike, hogy ezeket vagy eladja :), 

vagy készít belőlük a mamáknak egy nagyon szép ékszeres dobozt! Az tuti!

Kedvenc pékségem, Muscat Bakery... 

'Súlyos' következményekkel jár, ha valaki túl sokat jár ide :)

Férjem, akinek angol lévén fantasztikus humorérzéke van, a fenti szóviccre azt mondaná, hogy

"pathetic", azaz 'szánalmas' :) :)

És jöjjön egy újabb gasztronómiai utazás, Oman egyedülálló híressége, a Starbucks kávézó (haha).

Szerencsétlenek ott, én már tudom, ők még nem, hogy Tonynak NINCS EMBER a Földön, aki 'jól' el tudná készíteni a mokkáját. 

MINDIG, mindenhol felügyeli ahogy készítik, nehogy ne legyen megfelelő (túl sok tejhab, túl hideg, esetleg túl kevés csokiszirup...., a lista nagyon hosszú)..... 

Volt szerencsém ezt átélni vele Prágában, Budapesten, Dubaiban, Angliában, mindenhol....

Ime, előtte, várakozunk, várakozunk, a feszültség csak nő és nő.....

És utána..... :)

Végül pedig egy ebédidős kép....

Mivel Muscatban a legtöbb cég délután 1-4 között lehúzza a rolót, ilyenkor mi mindig lemegyünk a partra sétálni és kávézni egyet. 

Ahogy egyik kedves volt kollégám mondaná:

"Kemény az élet a Közel-Keleten"....
Egy biztos, itt a stressz ismeretlen fogalom.

Viszlát, nemsokára majd jövök egy újabb bejegyzéssel.....