A változás szele....

Az utóbbi napokban bárhova nézek, bármit olvasok, ugyanazt érzem: a változás szelét. Valami más....

Biztosan sokan emlékeztek a 90-es évek elején a Scorpions együttes dalára, a "Wind of change"-re, ami ugye a ''Perestrojka"-t, azaz az orosz reformokat (átalakítást) és a hidegháború végét ünnepelte.

Most néztem utána, hogy ez a dal Németországban minden idők 10. legjobban eladott kislemeze volt. Hát nem volt nekik sok :) néhány Thomas Anders/Diether Bohlen szerzemény a Modern Talking keretein belül, na meg a Boney M és ennyi. Falco ugye osztrák volt.....

Napok óta süvít a szél és valahogy sokminden furcsa. Tele a sajtó váratlan fordulatokat bemutató cikkekel, egyre veszélyesebbé és szeszélyesebbé válik a politika, minden percben változik valami (és nem csak a deviza árfolyamokra gondolok) és az egész világ olyan, mintha ész nélkül rohanna valahová....

Szándékosan választottam színes képet, mert ugye azért a változás az lehet jó is!

A mi kis kéttagú családunk szintjén is hozott a szél valamit, egy régóta dédelgetett titkos álmom válhat valóra, de erről egyelőre nem szeretnék beszélni.

Bármit olvasok, vagy bármit tapasztalok, most valahogy jobban észreveszem a végleteket.

Nemrég láttam a kedvenc kockás abroszos éttermünkben, hogy egy hölgy számára a mindig mosolygós és nagyon aranyos, a férjemnek nyíltan "udvarló", magát  tényleg aranyosan borravalóért illegető kis fülöp-szigeteki pincér lány (akinek a fizetése valószínűleg semmire nem elég) udvariasan kitárta az ajtót, melyért cserébe egy gőgös, magasan hordott, 'lenéző' tekintetet kivéve az égvilágon semmit nem kapott (itt mondjuk egy 'thank you'-ra gondolok). Mégis, őszintén mosolyog ez a lány mindenkire és látszik rajta, hogy szereti a munkáját és minden egyes vendéget, még a gyerekeket is alázatosan és kedvesen, vidáman közelíti meg, azzal sem törődve, ha mondjuk még levegőnek sem nézik....

A kettősség méginkább a szemem előtt volt, amikor a világ egyik szuper államába, Dubaiba látogattunk ismét, most Tony szülinapját ünnepelni.

Nem tudom jártatok-e már Dubaiban, feltétlenül érdemes elmenni, mert bár elképesztő különbséget érez az ember mondjuk a magyarországi életszínvonal és az ottani között és ez valljuk be nem jó érzés,  ugyanakkor olyan csodálatos dolgokat láthat az ember, amelyekkel sehol a világon nem fog találkozni.
Úgyhogy szeretek, szeretünk ide menni.

Az okok közül most nem arra gondolok, hogy egy Ferenc nevű honfitársunknak  és egy bizonyos focimeccset követő  megjegyzésének 'köszönhetően' milyen 'kihívás' bejutni az országba (retina szkenelés, sorbanállás vízumért, majd utána ismét sorbanállás......, úgy kb. laza 1 órás program), hanem ilyen csodálatos élményekre, mint ez itt:

Ez itt a Dubai Mall-ban, a világ legnagyobb bevásárlóközpontjában, a 20 milliárd (!) dolláros beruházásból készült Burj Khalifa komplexben található szenzációsan szép akvárium, ami ha már a 'leg'-eknél maradunk, szintén egy 'leg'..., hiszen a világ legnagyobb olyan akváriuma, ami alá be lehet sétálni. 

Elképesztő, hogy 10 millió liter víz van itt és 33 ezer tengeri élőlény (na meg néhány búvár, ugyanis engedéllyel még búvárkodni is lehet az akváriumban!).

A bevásárlóközpont egyébként évente kb. 48-50 millió (!) látogatót fogad és ezerkétszáz (!!!) üzlet van benne, mennyország vásárláshoz, de tényleg! Olyan gyönyörű boltok vannak itt, hogy az hihetetlen.

Akkora bio boltot találtam a -1. szinten, hogy a kedvenc kis Napos Oldal Öko Cafém a VI. kerületben igencsak elbújdosna mellette szégyenében :) De nem baj, azért az ottani cukormentes mákos-meggyes pitének nincs párja (de ahogy ellendrukker ismerőseim mondanák: 'íze sem' :)

Eszembe is jutott most amikor utolsó magyarországi munkahelyemen dolgoztam és külföldi vendégek , felsővezetők érkeztek, akiket egyik este sajátos városnézésre vittem, megmutatva nekik a kedvenc épületeimet, mint a Kelenhegyi utca egyik lerobbant zöld színű villája, amely kertjében a kerti padra - sosem fogom elfelejteni - egyik télen egy olyan jégszobrot faragott a tulaj, amilyen szépséget még életemben nem láttam! Azóta is misztikus vágyam, hogy egy napon majd enyém lehessen ez a ház.

Szóval ehhez a bizonyos esti városnézéshez a francia és luxemburgi kollégáknak Napos Oldal Öko Café-s meggyes-mákos pitét és dobozos almalevet vittem papírzacsiba csomagolva és nem fogjátok elhinni, de úgy örültek neki, mint két kisgyerek! :)

Na gyorsan térjünk vissza Dubaiba, pontosan erre a helyre....

Ez a Dubai Mall bevásárlóközpont kis részlete, előtte pedig a piacra ('soukh') vezető híd és a tó, ahol a világ legcsodálatosabb zenélő szökőkútja szórakoztatja emberek százait minden este 6 órától.

Csak hallgassátok: http://www.youtube.com/watch?v=bw50qsH5aDs

Hát nem csodálatos?
Tavaly, amikor még itt laktunk, egyik este elmentünk vacsorázni a szökőkútra néző egyik arab étterembe és pont ezt a dalt játszották le, amikor elkezdődött a szökőkút 'tánca'. Életem egyik legromantikusabb élménye volt - szerencsés voltam, mert akkor is ott volt velem Tony :)

Íme a szülinapos és egy újabb unikum a bevásárlóközpontból, egy csodálatos vízesés.

Egyébként szülinapi meglepetésként még itthon megírtam egy cetlit, amit felszálláskor odacsúsztattam a légiutaskísérőnek, hogy adja majd oda a kapitánynak. Igazság szerint azt szerettem volna írni, hogy:
'Kedves kapitány! Legyen szíves normális hangon - nem motyogva és hadarva, dögunott hangszínen, mint ahogy a kapitányok általában szoktak beszélni, hogy az égvilágon senki se hallja és értse....- köszönteni férjemet a születésnapján'.....de helyette próbáltam kissé cizelláltabban fogalmazni és hát meg is lett az eredménye: leszálláskor hangosan bemondták, hogy boldog szülinapot kívánnak Tonynak :) Teljes siker, hurrá!

A másik apró meglepetés az volt, hogy romantikus ebédünk kezdetekor elmentem 'kezet mosni' és gyorsan leboltoltam a pincérrel, hogy szerezzen egy sajttortát (mert hogy az Tony kedvence), gyertyát stb. és az étkezés végén hozza ki. 

Hát nem részletezném, hogy miket motyogtam magamban szép magyar ékesszólással, amikor egy másik pincér - a számla kikérését követően - két kanalat letett az asztalra és hozta a desszertes tányérokat, villákat.....azonnal megölve a meglepetést, mert ezt még egy - 20-as IQ-s is kitalálja, hogy 'itt valami készül'.

De azért jó volt :) leszámítva azt, hogy Tony legszívesebben elbújdosott volna az égéstől, amikor a pincérek énekelve hozták neki a tortáját....

Apropó IQ. Tudtátok, hogy kiderült, hogy Sharon Stone nemrég bevallotta, hogy az IQ-ja mégsem 168 és hogy sosem volt a MENSA tagja? Szerintem ez annyira vicces. Már az is zseni, akinek 140 feletti, nemhogy 168!

Na de Hollywood helyett kanyarodjunk megint az Emirátusokba, azon belül is Nina Ricci üzlete elé:

Ezek a kis bigyók dekorációs pillangók, amikből nagyon sok van és nagyon szépek. Szerencsére nem madártoll :) ......(brrrrrrrrrr)

Egyébként csak hogy dicsekedjek, a fenti ruhám elnyerte néhány csadort viselő helyi hölgy tetszését, akik mosolyogva mutatták nekem a hüvelykujjukat felfelé és mondták, hogy "good, good" :)
Valószínűleg örültek neki, hogy "na végre nem megint egy miniszoknyás kelet-európai", mert aki szőke, arról azonnal azt gondolják, hogy orosz. Esetleg finn, vagy holland :) én ezeket kaptam meg eddig :)
Szóval engem "jóváhagytak" :)

Érdekesség, hogy néhány bevásárlóközpont bejáratára többek közt miniszoknya viselését és kézenfogva sétálást tiltó matrica is ki van téve! Ettől függetlenül azonban már egyre több arab házaspárt is látni kézenfogva, nemcsak Dubaiban, hanem Omanban is, ami olyan aranyos.

Egyébként nemrég volt egy cikk az egyik omani napilapban (olvasók véleményét összegyűjtve) arról, hogy vajon bevezessenek-e kötelező öltözködési etikettet a strandokon. Na hát szerintem azért ez túlzás lenne!
Hiszen Oman nagyon sok turistát szeretne itt látni, márpedig aki ideutazik az a tengerre és napfényre vágyik, ami egyet jelent nekünk a strandpapuccsal, bikinivel, úszónadrággal (jééé, fecskeeee :), Nivea krémmel, piros-kék gumimatraccal és az Irix spray-vel :) Legalábbis régen... :)

Na, felismeritek, hogy melyik vagyok én??? Hát persze, hogy a hisztis :) 

http://www.youtube.com/watch?v=bapNnxzukoE 

Apukám tegnapelőtt mesélte, hogy 7. hónapja nem volt normális eső/csapadék a környéken.

Most olvastam a helyi újságban - amit ma különben azért vettem a kezembe, mert Tony benne volt, kettőben is :) - szóval olvasom, hogy az Arab térségben mennyire komoly gondot okoz az ivóvízkészlet és a rekord  mértékű vízfogyasztás és hogy sajnos az emberek egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy ez egy nagyon súlyos probléma.

Sokkoló adatok: az Arab Emirátusok, illetve Szaúd-Arábia vízfogyasztása kb. 6x nagyobb, mint Angliáé.

A cikk azt boncolgatta, hogy a luxus villák a hatalmas kertekkel, a golf pályák és egyéb, igencsak víz igényes létesítmények folyamatos, 'gond nélküli' fenntartása azt a látszatot keltik, hogy van víz bőven - pedig nincs. Hiszen ez a sivatag.

Na mielőtt halálra untatnék mindenkit, befejezem ezt a bejegyzésemet, de még utoljára egy apróság.

Krinolin szó jelentése: 

1. Magas víztartalmú, homogenizált húsdarálék vékony műbélbe töltve 

2. Harangszoknya, abroncs szoknya, lószőrrel átszőtt kelméből készült, méternél szélesebb acéldrót, vagy halcsont vázzal kimerevítve.

Timi, a nővérem mesélte, hogy egyik este a fiúknak krinolint sütött. Marcika, a nagyobbik fia megkérdezte tőle, hogy "Anya, mi lesz a kaja?' 

Erre Timi: 'Krinolin!' 

"Az meg mi?" 

"Olyan, mint a szafaládé" - jött a válasz.

Tesóm néhány perc múlva hallja a fiúk akadémikusi párbeszédét:

'Kristóf, tudod mi lesz a kaja? Szafalka!
'Az meg mi????

'Olyan, mint a kranolin!'

Boldog új évet!

A szilveszteri buli kellékei....

Hát ezt is megértük!....itt vagyunk Omanban, 2012-ben, HURRÁ, HURRÁ, HURRÁ!

Tegnap (illetve ma, sőt, mire ez a bejegyzés nyilvánossá válik már kb.2-3 nappal ezelőtt) amikor éjfélkor a DJ lejátszotta a Big Ben harangjait az Intercontinental Al Ghazal Bar-ban, boldogan, hatalmas mosollyal öleltük egymást, mert mindketten tudtuk, hogy végre magunk mögött hagytunk egy nagyon küzdelmes, nehéz évet. Sok-sok kihívást és sajnos egy nagyon fájdalmas családi eseményt is megéltünk, ugyanakkor 2011-ben történt életünk egyik legfontosabb és legszebb élménye is, hiszen Angliában összeházasodtunk! :)

Annyi minden történt velünk 2011-ben, olyan sokat utaztunk, hogy én aki mindig is utáltam a repülést (nekem senki nem tudja megmagyarázni, hogy mi is tartja fenn a repülőt a levegőben :) - szóval már eléggé belejöttem és flegmatikus nyugalommal szállok fel ha kell...(na és egy doboz Cocculine-nal).
Nem is tudnám megszámolni hányszor repültünk 2011-ben, rengetegszer...

Emlékszem a hosszú, éjszakákba nyúló felkészülésre, a sok-sok könyvre, melyből Tony készült az itteni állás interjúra, olyan intelligencia teszteket és matematikai feladatokat megoldva, melyet egy egyetemi matematikai felvételin sem kérnek.
Büszke voltam magamra, amikor képes voltam néhány feladatot én is megoldani- te jó ég, hogy én mennyire utáltam a matekot egész életemben!

Eszter, ezúton köszönöm, hogy csomószor megírtad helyettem a matek házimat! 

Kristike, Marcika, fujj- ilyet NEM SZABAD csinálni!!!!!!!!!!!!!!

Aztán eszembe jutott, ahogy együtt gyakoroltuk Tonyval még otthon az itteni üzleti és hétköznapi etikett alapvető szabályait - hiszen egy teljesen más kultúrába csöppentünk és nem akartunk beégni, bakikat elkövetni.

Esténként a Tony édesapjától kapott földgömbön néztük leendő új otthonunkat Omant és arra gondoltunk, hogy milyen messze is leszünk Európától....ugyanakkor milyen közel leszünk egzotikus országokhoz, mint India például.

Most néztem meg a neten: Liverpool-Muscat távolság 6058,4 km. Hát nem az a 'na leugrok Siófokra napozni, vagy Tihanyba hintázni egyet' kategória.
Nézzétek csak meg, azért Oman nem kis ország és milyen szuper az Arab-tenger!!! :)

Reggelente arabul köszöntünk egymásnak (Sabah el kher), illetve amikor angliai otthonunkból kimentünk a városba sétálni, gyakoroltuk az alapvető mondatokat, aminél egyelőre azóta sem tudunk sokkal több értelmes mondatot (kivéve néhány "nem-értelmeset", amit Tony kollégái poénból tanítanak neki....ezeket inkább nem részletezném :)

(Tegnap Tony hazahozott egy hatalmas nyelvkönyvet rengeteg CD-vel és közölte, hogy  márpedig hetente igenis 10 új szót meg kell tanulnom! 

Nem akartam lelombozni, hogy anno a Ságváriban Kölcseyben egyik napról a másikra 100 szót kellett megtanulnunk - szóval nekem a heti 10 szó az röhejesen könnyű - hiszen heti 8 angol óránk volt. Milyen jó is, hogy anno oda jártam angol tagozatos suliba, most legalább a férjemmel nem úgy kell beszélnem, mint Apukám Tonyval: németül (amit Tony nem ért), vagy lassan és hangosan magyarul :)

Néhány nappal ezelőtt kedvenc kávéházunkban olvasgattam az újságot, amiben egy cikk volt arról, hogy mi történt 2011-ben Omanban, illetve a nagyvilágban.
Olvastam arról, hogy az omani nők egyre nagyobb társadalmi szerepet vállalnak (sőt, jelöltethetik magukat a parlamenti választásokon, mert hogy itt már ilyen is van), illetve hogy a hagyományosan férfias sportokba (mint pl. a vitorlázás) is bekapcsolódnak, sőt, először a világon 3 közel-keleti nő kapta a Nobel Béke Díjat (Jemenből és Liberiaból) a nők biztonságáért és jogaiért folytatott küzdelmükért cserébe.

Megemlítették az arab tavasz eseményeit is (amelyek Omant is elérték, de sokkal békésebben, mint más országokat, hiszen itt nagyon röviddel az események után őfensége a Szultán azonnal olyan intézkedéseket hozott, amelyek megnyugtatták az elégedetlenkedőket). Fura elképzelni, hogy van olyan ország, ahol mondjuk nem 5-10%-kal emelik a szociális juttatásokat, hanem 100%-kal! Hát itt ez történt.

Az idei évben átadták a régió egyetlen Operaházát (fenti kép) - megjegyzem a lakásunktól pontosan 1 perc gyalog - amelynek a megnyitóját nem más, mint Franco Zefirelli rendezte és olyan fellépők voltak, mint Placido Domingo.
Az operaház több, mint 1000 férőhelyes és olyan székek vannak a nézőtéren, amelyek háttámláján interaktív módon, több nyelvre fordítva is olvasható az éppen aktuális előadás szövege.

Egyébként most néztem meg az idei évi programot és nem fogjátok elhinni, de márciusban a Magyar Állami Operaház és a Művészetek Palotája közös kooprodukciója fog ideérkezni (egy Mozart operával), úgyhogy le is fogom tesztelni, hogy magyarul is olvasható lesz-e majd a szöveg (na nem mintha "nem beszélni magyarul":)

Az idei év itteni fontos eseményei közé tartozik az is, hogy a Lonely Planet nevű utazási magazin és kiadó Omant a világ második legjobb helyévé választotta a 2012-es utazási célpontok között.

Az első helyet London kapta meg, az olimpia miatt. De nemcsak a Lonely Planet, hanem a National Geographic is beválasztotta új hazánkat a top 5 úticél közé. Hát nem csodálkozom rajta!

Az alábbi kép a szultán kikötőjében készült a palota körül. 

Muscat-ot 900 évvel ezelőtt alapították. Rengeteg régi őrtorony áll itt (többségüket az 1500-as években emelték a portugálok), a sziklákba vésve pedig régi hajók nevét lehet felfedezni. 

Egyébként a Szultán Angliában tanult a Királyi Katonai Akadémián és több angol érdemrenddel is kitüntették. Őfenségének összesen 8 palotája van Omanban és legtöbbször nem a muscati palotájában él.

Tegnap amikor a tengerparton sétálgattunk arra gondoltam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt élek. A tenger önmagában hatalmas kincs, hiszen nincs a világon megnyugtatóbb, mint a hullámok morajlása és hűsítő simogatása.
Néztem a kergetőző lepkéket és a focizó helyieket, hallgattam a tengert és arra gondoltam, hogy ez itt a világ legbékésebb helye.
No stressz, no környezetszennyezés, no zaj, mindenki kedves, toleráns és barátságos.

Apropó barátságos: igazán vicces, hogy valahányszor elmegyünk az Intercontinental Hotel angol bárjába, mindig odajönnek Tonyhoz a helyiek, megkérdezik, hogy honnan jöttünk és amikor elmondja, hogy ő angol, azonnal megölelik, megszorítják a kezét és elmondják neki, hogy "Oman-England friends" - nagyon helyesek. Szilveszterkor is itt voltunk és akkor is mindenki ölelgette és barátjának nevezte, én nem kaptam ennyi csodálót, mint ő :)

Itt amúgy a férfiak és a nők általában külön-külön szórakoznak, még esküvők alkalmával is, szigorúan külön teremben. De egy szállodai bár ilyen szempontból is nemzetközi terep.
Volt néhány vicces arc a szilveszteri partyn, jól elszórakoztattunk magunkat egyes vendégek lerészegedési szakaszait nézve: az 'ártatlanul eldülöngélek'-től az 'ordít velem a szállodai biztonsági igazgató'-ig :)

Szóval itt az új év és nagy reményekkel teli vágunk neki, hiszen szeretünk itt lenni és reméljük, hogy lesz lehetőségünk még jónéhány évet Omanban maradni.

Addig pedig megpróbálunk minél több mindent megismerni a kultúrából, minél több emberrel barátságot kötni (egyébként annyira kicsi a világ, az egyik bevásárlóközpont földszintjén az utazási irodai pultnál lévő lány is magyar :)  és minél több tudást, tapasztalatot szerezni, sokat utazni, bejárni a régiót, hiszen ettől lesz még gazdagabb az életünk.

Már tervezzük a környező országok felfedezését: a hosszú hétvégénket Indiában, hiszen csak 2 órányi repülő útra vagyunk Indiától, a Taj Mahal-t pedig egyszerűen látni kell!

De addig is maradunk Muscat felfedezésénél, hiszen rengeteg érdekes és gyönyörű látnivaló van itt
(az alábbi képet a souk-ban/helyi piacon fotóztam).

 

Ez pedig a Muscat Gate Museum (kapu múzeum) Tonyval, akinek mindez köszönhető, hogy itt élhetünk!

Na jó, csak a család kedvéért, íme a blogoló is, aki december 30-án 

két asztalnyira ült Őfenségétől az Omani Szultántól - és persze tipikus, szakadt farmerben volt akkor is :(

Boldog új évet kívánunk hát mindenkinek, jó egészséget és harmóniát, vidámságot!

Köszönjük, ha olvastok rólunk!

Tony és Noémi