2012. január 1., vasárnap

Boldog új évet!

A szilveszteri buli kellékei....
Hát ezt is megértük!....itt vagyunk Omanban, 2012-ben, HURRÁ, HURRÁ, HURRÁ!

Tegnap (illetve ma, sőt, mire ez a bejegyzés nyilvánossá válik már kb.2-3 nappal ezelőtt) amikor éjfélkor a DJ lejátszotta a Big Ben harangjait az Intercontinental Al Ghazal Bar-ban, boldogan, hatalmas mosollyal öleltük egymást, mert mindketten tudtuk, hogy végre magunk mögött hagytunk egy nagyon küzdelmes, nehéz évet. Sok-sok kihívást és sajnos egy nagyon fájdalmas családi eseményt is megéltünk, ugyanakkor 2011-ben történt életünk egyik legfontosabb és legszebb élménye is, hiszen Angliában összeházasodtunk! :)

Annyi minden történt velünk 2011-ben, olyan sokat utaztunk, hogy én aki mindig is utáltam a repülést (nekem senki nem tudja megmagyarázni, hogy mi is tartja fenn a repülőt a levegőben :) - szóval már eléggé belejöttem és flegmatikus nyugalommal szállok fel ha kell...(na és egy doboz Cocculine-nal).
Nem is tudnám megszámolni hányszor repültünk 2011-ben, rengetegszer...
Emlékszem a hosszú, éjszakákba nyúló felkészülésre, a sok-sok könyvre, melyből Tony készült az itteni állás interjúra, olyan intelligencia teszteket és matematikai feladatokat megoldva, melyet egy egyetemi matematikai felvételin sem kérnek.
Büszke voltam magamra, amikor képes voltam néhány feladatot én is megoldani- te jó ég, hogy én mennyire utáltam a matekot egész életemben!

Eszter, ezúton köszönöm, hogy csomószor megírtad helyettem a matek házimat! 
Kristike, Marcika, fujj- ilyet NEM SZABAD csinálni!!!!!!!!!!!!!!

Aztán eszembe jutott, ahogy együtt gyakoroltuk Tonyval még otthon az itteni üzleti és hétköznapi etikett alapvető szabályait - hiszen egy teljesen más kultúrába csöppentünk és nem akartunk beégni, bakikat elkövetni.
Esténként a Tony édesapjától kapott földgömbön néztük leendő új otthonunkat Omant és arra gondoltunk, hogy milyen messze is leszünk Európától....ugyanakkor milyen közel leszünk egzotikus országokhoz, mint India például.
Most néztem meg a neten: Liverpool-Muscat távolság 6058,4 km. Hát nem az a 'na leugrok Siófokra napozni, vagy Tihanyba hintázni egyet' kategória.
Nézzétek csak meg, azért Oman nem kis ország és milyen szuper az Arab-tenger!!! :)

Reggelente arabul köszöntünk egymásnak (Sabah el kher), illetve amikor angliai otthonunkból kimentünk a városba sétálni, gyakoroltuk az alapvető mondatokat, aminél egyelőre azóta sem tudunk sokkal több értelmes mondatot (kivéve néhány "nem-értelmeset", amit Tony kollégái poénból tanítanak neki....ezeket inkább nem részletezném :)

(Tegnap Tony hazahozott egy hatalmas nyelvkönyvet rengeteg CD-vel és közölte, hogy  márpedig hetente igenis 10 új szót meg kell tanulnom! 
Nem akartam lelombozni, hogy anno a Ságváriban Kölcseyben egyik napról a másikra 100 szót kellett megtanulnunk - szóval nekem a heti 10 szó az röhejesen könnyű - hiszen heti 8 angol óránk volt. Milyen jó is, hogy anno oda jártam angol tagozatos suliba, most legalább a férjemmel nem úgy kell beszélnem, mint Apukám Tonyval: németül (amit Tony nem ért), vagy lassan és hangosan magyarul :)

Néhány nappal ezelőtt kedvenc kávéházunkban olvasgattam az újságot, amiben egy cikk volt arról, hogy mi történt 2011-ben Omanban, illetve a nagyvilágban.
Olvastam arról, hogy az omani nők egyre nagyobb társadalmi szerepet vállalnak (sőt, jelöltethetik magukat a parlamenti választásokon, mert hogy itt már ilyen is van), illetve hogy a hagyományosan férfias sportokba (mint pl. a vitorlázás) is bekapcsolódnak, sőt, először a világon 3 közel-keleti nő kapta a Nobel Béke Díjat (Jemenből és Liberiaból) a nők biztonságáért és jogaiért folytatott küzdelmükért cserébe.

Megemlítették az arab tavasz eseményeit is (amelyek Omant is elérték, de sokkal békésebben, mint más országokat, hiszen itt nagyon röviddel az események után őfensége a Szultán azonnal olyan intézkedéseket hozott, amelyek megnyugtatták az elégedetlenkedőket). Fura elképzelni, hogy van olyan ország, ahol mondjuk nem 5-10%-kal emelik a szociális juttatásokat, hanem 100%-kal! Hát itt ez történt.

Az idei évben átadták a régió egyetlen Operaházát (fenti kép) - megjegyzem a lakásunktól pontosan 1 perc gyalog - amelynek a megnyitóját nem más, mint Franco Zefirelli rendezte és olyan fellépők voltak, mint Placido Domingo.
Az operaház több, mint 1000 férőhelyes és olyan székek vannak a nézőtéren, amelyek háttámláján interaktív módon, több nyelvre fordítva is olvasható az éppen aktuális előadás szövege.
Egyébként most néztem meg az idei évi programot és nem fogjátok elhinni, de márciusban a Magyar Állami Operaház és a Művészetek Palotája közös kooprodukciója fog ideérkezni (egy Mozart operával), úgyhogy le is fogom tesztelni, hogy magyarul is olvasható lesz-e majd a szöveg (na nem mintha "nem beszélni magyarul":)
Az idei év itteni fontos eseményei közé tartozik az is, hogy a Lonely Planet nevű utazási magazin és kiadó Omant a világ második legjobb helyévé választotta a 2012-es utazási célpontok között.
Az első helyet London kapta meg, az olimpia miatt. De nemcsak a Lonely Planet, hanem a National Geographic is beválasztotta új hazánkat a top 5 úticél közé. Hát nem csodálkozom rajta!
Az alábbi kép a szultán kikötőjében készült a palota körül. 
Muscat-ot 900 évvel ezelőtt alapították. Rengeteg régi őrtorony áll itt (többségüket az 1500-as években emelték a portugálok), a sziklákba vésve pedig régi hajók nevét lehet felfedezni. 
Egyébként a Szultán Angliában tanult a Királyi Katonai Akadémián és több angol érdemrenddel is kitüntették. Őfenségének összesen 8 palotája van Omanban és legtöbbször nem a muscati palotájában él.


Tegnap amikor a tengerparton sétálgattunk arra gondoltam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt élek. A tenger önmagában hatalmas kincs, hiszen nincs a világon megnyugtatóbb, mint a hullámok morajlása és hűsítő simogatása.
Néztem a kergetőző lepkéket és a focizó helyieket, hallgattam a tengert és arra gondoltam, hogy ez itt a világ legbékésebb helye.
No stressz, no környezetszennyezés, no zaj, mindenki kedves, toleráns és barátságos.
Apropó barátságos: igazán vicces, hogy valahányszor elmegyünk az Intercontinental Hotel angol bárjába, mindig odajönnek Tonyhoz a helyiek, megkérdezik, hogy honnan jöttünk és amikor elmondja, hogy ő angol, azonnal megölelik, megszorítják a kezét és elmondják neki, hogy "Oman-England friends" - nagyon helyesek. Szilveszterkor is itt voltunk és akkor is mindenki ölelgette és barátjának nevezte, én nem kaptam ennyi csodálót, mint ő :)
Itt amúgy a férfiak és a nők általában külön-külön szórakoznak, még esküvők alkalmával is, szigorúan külön teremben. De egy szállodai bár ilyen szempontból is nemzetközi terep.
Volt néhány vicces arc a szilveszteri partyn, jól elszórakoztattunk magunkat egyes vendégek lerészegedési szakaszait nézve: az 'ártatlanul eldülöngélek'-től az 'ordít velem a szállodai biztonsági igazgató'-ig :)

Szóval itt az új év és nagy reményekkel teli vágunk neki, hiszen szeretünk itt lenni és reméljük, hogy lesz lehetőségünk még jónéhány évet Omanban maradni.
Addig pedig megpróbálunk minél több mindent megismerni a kultúrából, minél több emberrel barátságot kötni (egyébként annyira kicsi a világ, az egyik bevásárlóközpont földszintjén az utazási irodai pultnál lévő lány is magyar :)  és minél több tudást, tapasztalatot szerezni, sokat utazni, bejárni a régiót, hiszen ettől lesz még gazdagabb az életünk.

Már tervezzük a környező országok felfedezését: a hosszú hétvégénket Indiában, hiszen csak 2 órányi repülő útra vagyunk Indiától, a Taj Mahal-t pedig egyszerűen látni kell!

De addig is maradunk Muscat felfedezésénél, hiszen rengeteg érdekes és gyönyörű látnivaló van itt
(az alábbi képet a souk-ban/helyi piacon fotóztam).


Ez pedig a Muscat Gate Museum (kapu múzeum) Tonyval, akinek mindez köszönhető, hogy itt élhetünk!


Na jó, csak a család kedvéért, íme a blogoló is, aki december 30-án 
két asztalnyira ült Őfenségétől az Omani Szultántól - és persze tipikus, szakadt farmerben volt akkor is :(

Boldog új évet kívánunk hát mindenkinek, jó egészséget és harmóniát, vidámságot!
Köszönjük, ha olvastok rólunk!

Tony és Noémi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése